Sárkányok völgye

„Egy ősi völgyben a régmúltban, Kínában, két ember beszélget:
-Ma lenn jártam a Kuanpang hegy lábánál és hallottam amint a sárkány ébredezik Chen.
-Ma a sárkány a Taipaolong hegy barlangjában alszik Pung barátom. Teljességgel lehetetlen, hogy a Kuanpang-hoz átment volna. Valamilyen más állatot észlelhettél.
-Ne sérts meg Chen! Sosem tévedek, ha sárkánybömbölést hallok. Ez kiterjedt volt és morajló, csakis a lung (kínaiul sárkány) lehetett.
-Pung! Kína földjén már csak egyetlen sárkány él, az öreg bölcs Khao. Egyszerre nem lehetett két helyen, hiszen kilóméterekre van egymástól a két hegy. 
-Akkor gyere és hallgasd meg te is. –Kérte a társát Pung.
-Rendben a kedvedért veled tartok. –Válaszolta Chen.
Azzal mindketten, lassan méltóságteljes léptekkel elindultak Kuanpang óriási hegye felé. Csak másnapra érkeztek el a célhelyszínre. El is kezdtek fülelni, míg meg nem hallottak, egy rendkívül mély morgást. Így szólt ekkor Chen:
-Szent Kuansiyin! Ez egy sárkányhörgés. De hogyan lehetséges ez? Hiszen az öreg Khao csak három naponta vált hegyet. 
-Alighanem ez egy másik, idáig észre nem vett sárkány lehet Chen. –válaszolta Pung.
-Az lehetetlen, hiszen az összes mester tudja, hogy Khao az utolsó leszármazott. 
Ekkor hirtelen megmozdult a szikla és egy ormótlan nagy, 12 fejű lény tört ki belőle. Mindegyik feje más-más irányba nézett és rendkívül dühös volt. Hátrahőkölt a két emberke, félelemtől rettegve így szólt Chen Punghoz: 
-Meneküljünk Pung testvér! Ez nem Khao, hanem valami pokolbéli rém! Látod mennyi feje van?
Erre Pung megpróbált megmozdulni, de a lény által kitört, falból származó hatalmas törmelékek közül, néhány a lábaira esett. Így nem tudott kiszabadulni és a sárkány egy szempillantás alatt az egyik jobb oldali fejével benyelte őt. 
-Kuansiyin ments meg minket! -Ordította Chen.
A kiáltása után pár pillanatra, átható fény jelent meg a térben előtte és maga Kuan yin az együttérzés nagy asszonya manifesztálódott belőle. Az öreg Khao sárkány hátán ült és így szólt Chenhez:
-Kisember ne félj! Én magam engedtem utat egy nyugati sárkánynak Kína földjére. Mivel ezek a lények gonoszak és Khao jósága már túlontúl megbontotta a Tao egyensúlyát. Kellett a világos yanghoz a sötét yin hatás, hogy a harmónia visszaálljon.
-Na de Istennőm! Miért kellett meghalnia Pungnak? Miért engedted, hogy felfalja ez a szörnyeteg? 
-Kedves kisember, a társad ölte meg az összes elődjét Khao-nak. Mérgezett tejet rakott ki nekik és ez a sors várt volna, a mi sárkányunkra is. Pusztán csak utolérte a karmája. Most Khao a nagy fehér sárkány találkozni fog, az általam idejuttatott nyugati fekete sárkánnyal.
Azzal a 12 fejű fekete sárkány közelebb lépett. Gonoszságtól izzó, vérben forgó szemei nem ismertek könyörületet. Kuan yin leszállt a fehér sárkány hátáról, akinek jóságos szelíd tekintetében fürdőzhetett egész Kína. A két sárkány lassan közelíteni kezdett egymáshoz, majd elkezdtek körözni, egymásról le nem véve szemüket. Az ádáz tekintet a szelidről, a szelíd az ádázról. Míg nem körzésük folyományaként kialakult, egy yin-yang jel (két egybefonódó cseppforma, egy sötét és egy világos) a térben. Ebből pedig tengernyi fény áradt, beborítva az egész létezést. Kuan yin így szólt Chenhez:
-Kisember! Valaha minden lény a Tao szent terében, ismerte a törvényt és a helyes viszonyulás módjait. Azonban, a megnyilvánulás két fele, egyre távolabb került egymástól, így az ellentétek megosztottságot szültek a létben. Eljött az idő az Egységesítésre. Most átadok Neked egy nagy tanítást, amit az emberek taoizmusként fognak tisztelni. Te fogod eljuttatni hozzájuk, azáltal, hogy megírod nekik, azt amit most tanítok neked. A könyved címe az Út és erény könyve lesz (Tao te king) Eredeti neved nem fogják ismerni, csak az új neved: Lao ce (öreg bölcs).”
/Szenge minitörténetei/

Az Út egymáshoz, a Tao tiszta törvényének betartása, mely íratlan nem ember alkotta mű. Hogyha ismertek olyan művészeti alkotásokat, amelyek napjaitok folyamán, nagy hatással volt rátok és megihlettek titeket, kérjük, bátran írjátok meg közösségünkben.