A delfin üzenete
Vajon a delfinek egy földönkívüli faj leszármazottai volnának, akiket anno a Nommo istenek körébe soroltak a Dogon őslakosok? Ha igen, miért felejtették el az emberekkel való kommunikációt?
Harangozó Viktor (Szenge)
Buddhista tanító és kvantumhang gyógyász
Talán sose tudjuk meg. A most következő történetből viszont azt igen, hogy mire lehet jó egy delfin formája:
„-Mesélje el nekünk mi történt aznap este? – Szólt a rendőrfőnök hozzám. Miközben köröttem ott állt az egész örs ámulva.
-Higgyék el, hogy nem maguknak kellene ezt elmondanom. Nem fogják érteni és még be is csukhatnak érte a bolondok házába. – Válaszoltam.
-Azért csak tegyen egy kísérletet, mert amíg nem mond semmit, addig az utat az elmegyógyintézetbe, már nyugodtan alapnak tekintheti. lévén úgy találtunk magára, hogy egy szem ruha nem volt magán és bár nem tudjuk megmondani, hogyan csinálta, de a hátára volt festve egy furcsa jel is.
-Rendben, elmondom, amire emlékszem. Aznap éjjel csónakáztam a helyi tavon. Gyönyörű csillagos este volt, amikor hirtelen búgást hallottam a víz alól. Amikor lenéztem magam mellé a víz felszínére, úgy éreztem valami erő húz és beleránt. Már csak a csobbanásra emlékszem, ahogy süllyedek egyre mélyebbre és a sötét mélységre, ami fogad. Levegőm elfogyott, azt hiszem elájultam. A következő, amit észleltem, hogy valami megfogja a testem és visz fölfelé sebesen, de ugyanakkor rendkívül lágyan. Amikor kinyitottam a szemem, továbbra is a csillagos égboltot láttam, de nem a csónakomban voltam, hanem egy sziget partján. Békés volt minden. Aztán valaki a nevemen szólított:
-Timothy!
Abba az irányba néztem ahonnan a hang jött és amit láttam az több volt mint furcsa. Egy delfin volt a vízben és kedvesen nézett engem.
-Hogy érti azt, hogy kedvesen? A delfinek nem tudnak mimikát váltani! – Kérdezte a rendőrfőnök.
-Nem tudom megmondani, úgy éreztem telve van szeretettel és mintha ismerne.
-Rendben folytassa.
-Szóval nézett engem a delfin, senki más nem volt ott és elkezdtem kiabálni:
-Hahó ki szólt hozzám?
-Erre megint hallottam a hangot, de most már tisztán éreztem, hogy nem kivülről jön, hanem a fejemben zeng.
-Aha khm…- hümmögött a rendőrfőnök.
-Azt mondta nekem, hogy:
-Szia Timothy! Biztos különös számodra, hogy a te nyelveden beszélek, de hamar átfordítottuk az itteni kommunikációs formát számunkra, hogy tudjunk hozzád intézni némi kis üzenetet.
-Te komolyan egy delfin vagy, aki beszélsz hozzám a fejemben és…
-Timothy! Nem delfin vagyok, hanem egy itteni számunkra legokosabbnak tűnő élőlény formáját felvett, a ti szóhasználatotokkal élve földönkívüli lény. Azért vittünk el téged, hogy mutassunk valami fontosat. Szeretném, ha idejönnél és megkapaszkodnál az uszonyomban.
-Értetlenkedve bár, de odamásztam hozzá a homokban, közben minvégig érezve azt a hatalmas szeretetet, ami belőle áradt. Az utasításainak megfelelően az uszonyába kapaszkodtam és ő meg így szólt:
-Kapaszkodj Timothy! Rázós utunk lesz, elviszlek téged a jövőbe.
-Azzal egyenesen felszállt velem a világűrbe és ott mindenféle geometriai körökön és négyzeteken, formákon átsuhantunk, nemritkán egyes alakzatokon áthaladva teleordítottam a teret a rémülettől. Majd lassulni kezdett és megérkeztünk. Letett, valami nagyon kietlen bolygóra. Mindenhol csak robotokat láttam és sehol egy húsvér élőlényt. Ekkor így szólt a jótevőm:
-Most bevonlak téged egy oxigénburokba Timothy! Mivel itt nincs már ilyen anyag, mert a robotok nem lélegeznek. Nincs szükségük ilyesmire.
- Mi ez..hoo..hoool vagyunk?- Kérdeztem.
-Ez a jövő síkja, hogyha minden így marad, ahogyan most a bolygótokon működtök. Nem fog egyetlen élőlény sem megjelenni, csak robotok lesznek, melyeket ti indítottatok el a technikai kutatásotokkal és ti hatalmaztatok fel a ti szolgálatotokra. Azonban a létezést nem ti hoztátok létre és ezáltal a lehetőségeket sem tudjátok uralni. Így történt, hogy az öntudatra ébredt robotok, úgy döntöttek, hogy nem szükséges az emberi faj, sőt semmi, ami húsvér. Sem állat, sem növény.
-Ez borzasztó. Mit tehetünk, hogy ezt elkerüljük? Tudunk valamit tenni?
-Ekkor belenézett a szemembe és én könnyekre fakadtam. Nagyon szeretett engem és szeretett mindenkit. Úgy láttam, hogyha lenne karja, meg szeretne ölelni engem. Én átöleltem őt és potyogtak a könnyeim. Így szóltam hozzá:
-Csak rajtunk múlik igaz?
-Vissza kell vigyelek Timothy! Láttad amit szükséges.
-Azzal az uszonyába kapaszkodtam és most már nem az üvöltésemtől volt tele a visszaúton a szféra, hanem a könnyeimtől. Amikor visszaérkeztünk, már közvetlenül a csónakomba tett le. Én a csónakban, ő a vízben. Egymásra nézett két lény, szeretetteljesen és reménykedve. Ezt mondta nekem:
-Timothy az univerzum összetartó ereje a szeretet és van egy jel, ami képes kifejezni ezt, el fogjuk helyezni a hátadon. Akárki látja majd, el fog indítani benne változásokat a pozitív jövő alakításához. Ennyit tehetünk értetek, a többi a ti döntésetek.
-Azzal mint egy rakéta kilőtte magát és eltünt a csillagok között. Én kicsit kimerültem és ezért hanyatt elfeküdtem a csónakomban, amíg reggel a rendőrök markában nem ébredtem.
-Maga komolyan azt hiszi, hogy bolondozhat velünk? Tudja mit hiszünk mi? Azt hogy jól leitta magát, talán be is drogozott kicsit, elkezdett hallucinálni, mert miért ne ugye és…
-Nézzenek a hátamra! Nézzék meg jobban, ne csak pár pillantásra! Szakítottam félbe és megfordultam, erre kis idő múlva, elakadt a szavuk és ennyit mondtak nekem:
Te jó ég! Szabadon távozhat uram.”
Szenge minitörténetei
Az Út egymáshoz, nem más mint a korlátlan szeretet kiáradása. Egy jel által, mely jel mindenkinek a szívébe van vésve születése óta. Ha történt veled valami, ami alapjaiban változtatta meg az életed, kérlek oszd meg velünk.