Nem mindegy a mostban, hogy az ösztön vagy az intuíció vezet
Képes vagy felülírni a tudatalattidban rögzült emlékeket, melyeket gyermekkorodban éltél meg? Tudatosan döntesz vagy védekezési mechanizmusok szerint éled az életed?
Pintye Andrea
UI/UX designer, online marketing tanácsadó
Láttunk már olyat a filmekben, hogy a tudatalattin keresztül befolyásolni lehet valakit. Talán azt gondolták egyesek, hogy mindez csak fikció. Egy kreatív elme agyszüleménye. Sajnos nem! Adott egy társadalom, amit egyénenként emlékeken keresztül irányítani lehet, cselekvésképtelenné lehet tenni. Mi lehet az, ami mindenkiben biztosan beaktivál érzelmileg?
Most itt neked nem osztottunk lapot!
Hallgass!
Nem! Nem lehet!
Menj a szobádba!
Rossz voltál, büntetést kapsz!
Egy gyerek felcseperedése közben ezek a mondatok elhangzanak. Két embertípus van:
- aki ezekre a mondatokra úgy emlékszik, hogy biztonságban tartották őt és ezek a mondatok kellettek ahhoz, hogy a ma emberévé váljon,
- aki ezekre a mondatokra úgy emlékszik, hogy elnyomták és az érzéseit a porba tiporták.
Egyik esetben megerősítettek abban, hogy lehetsz önmagad, másik esetben pedig azt tanultad meg, hogy "alárendelt" vagy...nem egyenlő fél. Tök mindegy, hogy melyik esetről beszélünk.....egy dolog közös. A FÉLELEM érzése! Hogy ez az érzés kiből mit vált ki, az csak az egyén esetében megélt emlékektől függ. A FÉLELEM érzésén keresztül bevonható vagy az emlék révén BÁRMIBE. Koronavírus 1.0-ba, Migráncs bevándorlás 4.0-ba, Szopunk, nyalunk gombot varrunk 100.0-ba.....stb. Ismerd fel! Lásd, hogy az emlék a kulcs! A félelem fenntartása az eszköz! Ahányszor teret engedsz a félelem alapú kommunikációnak, annyiszor fognak lerántani a mélybe és sebeket tépni fel a gyermekkori megélésedet kihasználva! És addig tolják, amíg nem mondasz nemet!
Mi bánt?
Miért érzel így?
Megengeded, hogy segítsek?
Itt vagyok, csináljuk meg együtt!
Nyugodj meg! Mondd, hogy szeretnéd?
Ez az emlék hol van MOST? Ez az emlék is sokunkban közös! Erről is szólhatna a vezetőink kommunikációja! Akkor miért nem ezt látjuk, de legfőbb kérdésem, hogy mi magunk miért nem ezt éltetjük? Miért adunk még teret annak, ami valójában nem visz előre minket? Miért nem tiltjuk azt, ami csak bánt? Miért nem keressük azt, ami segít? Ennyire beteg a társadalmunk? Ennyire nincs igény a gyógyulásra? Ennyire nem nőttünk még fel?
Kövess minket a Facebook csoportunkban is! Írj Te is! Kapcsolódj!