Az ellenségünk ellensége a barátunk

„Már csak arra emlékszem, hogy amikor magamhoz tértem, le voltak kötözve a kezeim és a lábaim nagy erős kötelekkel egy vasoszlophoz. Ahogy jobban körülnéztem, láttam, hogy egy elsötétített szobában vagyok. Irtózatosan fájt a fejem ott ahol leütöttek. Magam mellé néztem és elborzadva vettem tudomásul, hogy amíg eszméletlenül feküdtem, mennyi vér folyt ki a fejemből. Összeszedtem minden erőm és így kiáltottam:
- Hahóóóóóóó! Hall valaki! Barát vagyok nem ellenség! Kérem jöjjön valaki!
Semmi válasz nem volt. Ahogy jobban körülnéztem láttam, hogy nem messze tőlem ott van az a kard, amivel rámrontott a szakállas. Összekötözött lábaimmal megpróbáltam érte nyúlni. Szerencsére el is értem. Két lábamat, ahogy felemeltem, ráhelyeztem a kard nyelére és fokozatosan húzni kezdtem magam felé hernyózó mozgást végezve. Amikor sikerült már a közelemben éreznem, addig ügyeskedtem, amíg el nem tudtam nyiszálni a kezeimnél a kötést. Utána már a lábaimat is ki tudtam szabadítani könnyedén. Magamnál tartva a kardot, óvatosan kikukucskáltam az elhúzott függöny mögé. Láttam, hogy a negyedik függöny mögötti helyiségben vagyok, szintén az emeleten. Kiosontam halkan kúszva és lenéztem a kiszakadt korláton túlra a peremrészről. Két indiai férfit láttam ott a kislánnyal, aki elszaladt előlem mielőtt leütöttek volna. Nem volt mit tenni, nem akartam bántani őket, így bízva az emberségükben, felálltam az emeleten és leszóltam nekik:
- Hé emberek! Ne féljetek, azért jöttem hogy segítsek!
- Maradj ott ahol vagy, vagy meghalsz ! – Kiáltott az egyik
Láttam a rémületet az arcukon.
- Hogy hívnak téged és mit keresel itt? - Szólt hozzám a magasabbik.
- Daren a nevem és láttam, hogy mi történt, ezért gondoltam megnézem van e túlélő.
- Te ölted meg Haszidot! Lelökted az emeletről, ez azt jelenti, hogy fertőzött vagy a démon víziójával! 
- Nem! Félreértitek! - Próbáltam tisztázni magam.
- Maradj ott ahol vagy! Lucia azt mondja le akartad csapni őt is a karddal! - Sziszegte az indiai mérgesen.
- Nem! dehogyis! Csak segíteni szerettem volna neki, és megtudni mi történt itt!
- Rendben idegen, elmagyarázzuk, amit tudunk, mert ahogy látjuk a vérmérsékleted higgadt és amíg az emeleten vagy, addig nagy távolság van köztünk, ha félreismertünk volna.
- Higyjétek el hogy n… - próbáltam továbbra is nyugtatni őket.
- Fogd be a szád! Hallgasd a történetet! - Rivallt rám a magasabbik.
- Pár héttel ezelőtt megjelent itt egy hozzád hasonló idegen! Szállást kért az ashramban. Mi jóhiszeműen adtunk neki, nem csak fekhelyet, de ételt is. Ekkor azt mondta, hogy hálából megmutat nekünk valamit. Elvitt bennünket egy közeli barlangba, ahol egy furcsa világító tárgyat láttunk.
- Az nem fődi dolog vót! - Szólt közbe az alacsonyabbik.
- Fogd be a szád Ráma! Csak én mondom a sztorit. Ne zavarj benne! - Intette le a magasabbik. Az a tárgy nem földi eredetű volt.Valami furcsa foszforeszkáló áramlások voltak a felszínén és nem volt lerakva sehova. Lebegett a barlangban.
- Hogy nézett ki az alakja? – kérdeztem
- Látszólag fémből volt, ovális gömb alakú és rengeteg fény jött belőle. Az egész barlang világított tőle. Az idegen ezután azt mondta, ez a szerkezet képes megnyitni a dimenziók közti átjárót. Nem értettük mit akar ezzel mondani. Azt mondta, hogy az amit a gondolatainknak és érzelmeinknek hiszünk, az egy külön világ, amivel kapcsolatba tudunk lépni. Sőt nem csak kapcsolatba léphetünk vele, de kaput nyithatunk számára, a fizikai világra.
- Akkó’ vótunk nagy marhák amikor… - Próbált továbbra is bekapcsolódni a beszélgetésbe az alacsonyabbik férfi, de nem sok sikerrel.
- Mondtam Ráma én beszélek! Tehát akkor voltunk nagy marhák, amikor fenntartások nélkül hittünk neki. Azt állította, hogy Krisnához is tud nyitni utat a szerkezet által. Mi idióták meg elhittük. Beleegyeztünk, hogy működésbe hozza. A beleegyezés azt jelenti, hogy mind a kettőnk ujját megszúrta és a vérből ráhelyezett a szerkezetre. Az ovális fém elkezdett utána szemvakítóan ragyogni és sok-sok világot láttunk egyszerre, egymásra másolva.
- Úgy érted a barlangban sok világ jelent meg? – kérdeztem.
- Igen ezt mondhatnám rá, mert láttam egy gömbben a dinoszauruszokat, egy másik gömbben valami isteneket, a harmadikban szürke bőrű fekete szemű lényeket, a negyedikben szörnyeket..stb. Mi elviseltük a fényeket, annak reményében hogy találkozni fogunk személyesen Krisnával.
- De aki gyött a’ nem Krisna vót! - Szólt közbe az alacsonyabb.
- Mondtam Ráma! Én beszélek! Aki jött az nem Krisna volt, sokkal inkább valami sötét. Valami gonosz. Valami, ami miután kiáramlott a barlangból, elindított az emberek között egy agresszióhullámot. Láttuk, ahogy ködként ráereszkedik az emberekre és megbolondítja őket. Mindegyikünk elkezdte ölni a másikat öntudatlanul. Mint akiknek elment az eszük. Amikor már csak ketten maradtunk a barlangban, ahol védve voltunk, a szörnyű sötét felleg tovalebegett és az idegen, a gonosz vigyorral az arcán, egyszerűen előttünk felszívódott és magával vitte azt az ovális sz*rt is ami a bajt hozta ránk! Most már beszélhetsz ráma!
- Tessék eehinni valami eeszabadút! Most máshó’ van! - Nyöszörögte az alacsonyabb férfi.
- Így van az a valami, ami onnan kijött most máshol tombol.”

Szenge - A szent tőr legendája (részlet)/

Az Út egymáshoz, annak megértése, hogy az ellenség pusztán képzelt. Valójában minden ami akadályoz bennünket, az összefogásra tanít és a tudatlanságból való kikerülésre. Ha ismertek olyan embereket, akiket az ellenségeiteknek éreztek, írjátok meg nekünk és segítünk kezelni a helyzetet.