A mester

"Egy napon a mesterhez tartottam, mert azt hallottam róla, hogy aki találkozik vele, az felébredések sorozatát éli meg. Azt mondták, a szigeten lakik, egy tó közepén és én kiváncsi voltam rá. Amikor megérkeztem a helyszínre nem láttam mást, csak egy hatalmas végeláthatatlan tavat. Szigetnek nyoma nem volt, sehol sem túloldalt. De elszántam magam, úgyhogy mindenképpen elhatároztam, hogy kiderítem az igazat. Bementem a közeli kis turistacsónak kölcsönzőbe és szereztem magamnak egyet. Épp az utolsót sikerült elcsípnem. Amikor beleültem a parton és az evezőlapáthoz nyúltam, egy cowboysapkás alak árnyéka vetült rám a stégről, meg is szólított:
-Elnézést, mivel nincs több csónak, arra gondoltam, hogyha nem bánja önnel tartanék. Talán elég nagy lehet, hogy elférjünk benne ketten. 
-Természetesen, jöjjön csak bátran. Mondtam és kezet fogtam vele.
-Oliver vagyok. 
-Én Matt. – Szorította meg a kezem.
Megegyeztem vele, hogy cserébe, hogy magammal viszem, mikor elfáradok az evezésben, akkor átveszi tőlem a munkát. Sokáig nem szóltunk egymáshoz, csak csendben hajtottam a lapátokkal a vízhullámokat, amikor hirtelen megszólalt:
-Nézze! Ott balra úszik valami a felszínen!
Odapillantottam és úgy láttam, hogy egy barna táskát sodort az áramlat. Közelebb eveztem hozzá és a lapáttal felvettem onnan. A kinyitásának örömteli pillanatát átadtam volna a vendégemnek, de ő ragaszkodott hozzá, hogy én tegyem ezt meg. Amikor a csatokat elfordítottam, könnyedén felnyílt a kis táska és benne egy kis kör alakú tükör volt. A hátoldalára egy filctollal az volt írva, hogy: AN. Vendégem kiváncsian kérdezte tőlem:
-Mit gondol, ha eltévednénk az utunkon, tudjuk használni majd jelzőfényadáshoz? 
-Ne aggódjon nem fogunk. Úgy hiszem, hogy nemsoká meglátjuk már majd a sziget partját, mert az iránytűm azt mutatja, hogy észak fele tartunk. –válaszoltam.
-Ön miért vállalta ezt az utazást? Kérdezte.
-Azért mert, hallottam, hogy él itt egy mester, akivel ha találkozik valaki, akkor megváltozik az élete. 
-Bocsásson meg, hogy ezt kérdezem, de kissé meseszerű dolognak tűnik. Ön ezt elhiszi? 
-Azért vagyok itt, hogy utánajárjak a valóságnak és ön mi célból vágott neki ennek az útnak?
-Óh én csak egy kis kalandra vágytam. mindegy mi, csak izgalmas legyen.
-Értem. Mit gondol m…. – Elakadt a  szavam, mert megláttam előttünk a víz felszínén, még egy valamit. Úgy nézett ki, mint egy ruhadarab, de ahogy közelebb értem hozzá, már tisztán láttam, hogy az egy szétázott bőrpergamen. Amint kiemeltem a vízből, láttam, hogy van írva rá valami, elég nagy betűkkel. Az hogy: UB. Útitársam felkiáltott:
-Nézze azokat a felhőket ott fenn! Igen sötéteknek tűnnek. Bele kéne húzni az evezésbe, mielőtt elkap a vihar bennünket! 
-Húúú ezt már nem ússzuk meg sajnos, ide érzem a szelét. – Mondtam és felkészültem a legrosszabbra. Nem sokra rá már úgy hullámzott a víz, hogy a csónakot már alig bírtuk vízszintesben tartani. Amikoris, hirtelen egy lökés a társamat kibillentette és beleesett a vízbe. Én gyorsan utánanyúltam, de már késő volt, elsodorta őt az áramlat. Nem volt mit tenni, kiugrottam a csónakból, hogy megmentsem. De sehol nem találtam, így visszamásztam és imát küldtem, hogy épségben megússza mindezt és kisodródjon a közeli partra, aminek már igencsak látszódnia kellett volna. Nemsokra rá elült a vihar és a messzeségből elém úszott a vendégem cowboysüvege. Az evezőlapáttal magamhoz kotortam és pont úgy fogtam meg, hogy a belső átázott bélése felém fordult. Ekkor amit benne láttam, az egyszerre töltött el jóleső borzongással és rémülettel. Az volt belevarrva hogy: IS. Bizony, ahogy összeillesztettem a megtalálási sorrend alapján a szavakat rájöttem milyen területre is tévedtem: ANUBIS az egyiptomi sakálfejű révész. Mindvégig a mesterrel voltam. Ő ült mellettem egész úton és most már tudom miért. Megtanította nekem, az örök célok után kutatónak, hogy nem azért indulunk el valahonnan, hogy célba érjünk, hanem azért, hogy az út örömét átéljük. Még nagyobb meglepetés várt, amikor rájöttem a vihar után hova sodródtam. Oda a stéghez, ahol béreltem a csónakomat. Vissza önmagamhoz."

/Szenge minitörténetei –  tudatébresztő sorozat/

Az Út egymáshoz egy út önmagunkhoz. Annak figyelembevétele, hogy minden cél, csak az út függvényében tud értékes lenni. Ha van olyan élményed, ahol az út fontosabb volt mint a cél kérlek oszd meg velünk.