"Mély" tanulmány

„Lhamo és Én újra úton voltunk. Megkértük kedves extraterresztriális megmentőinket, hogy irányítsanak bele kettőnket, egy olyan féregjáratba, ami egyenesen hazavisz minket a földre. Megköszöntünk mindent és beléptünk az általuk mutatott örvénybe.
Ahogy kiértünk a spirálüregből, hatalmas csattanással érkeztem Mexikó földjére. Ami nem lett volna gond, de fejjel bele a homokba. Lhamo is eléggé elterült, viszont ő hamar felállt. Én azonban jó szokásomhoz hűen, nemcsak a homokba estem, hanem közben beszorult a fejem egy látszólag igen nagy állat által kiásott lyukba. Mert olyan leleményes módon készítette el a házikóját az a valami, hogy a közeli fa gyökereinél túrta ki a bejáratot, az én fejem meg pont három lelógó vastag gyökér közé akadt. Hiába próbáltam kiszabadítani a búrám, a gyökerek szorosan fogták. Amikor azt hittem ennél már nem lehet rosszabb, hát mágis lett.
- Szia Lhamókám!
- Tashiiiiiiiii! - A lány a láma nyakába vetette magát, a nagy öröm hatására.
- Hát ez a kamustrucc meg mit keres a föld alatt? – Mutatott rám kedves jótevőm.
- Nagyon vicces, inkább segítenél kiszabadulni innen?
- Ne haragudj Daren, de olyan jó látni, hogy most végre megfogadtad a tanácsomat és végre a dolgok mélyére néztél. - Kacagott a láma. De ahogy látom jól félreértetted a szavaim.
- Segítenél végre?
- És mondd csak találtál kincset ott lenn? Amúgy nem akarlak elszomorítani Daren fiú, de az ott egy Mexikói óriáspók járata és pont ez idő tájban szokott kijönni napozni!
Amikor Tashi kimondta ezeket a szavakat, felrémlett bennem régóta kínzó arachnofóbiám és úgy téptem ki hirtelen a fejemet a gyökerek közül, hogy közben magammal hoztam a hajamban pár szálat belőlük. Nagyot huppantam a hátsó felemre. Rettentően sajgott a fejem és annyira mérges voltam Tashira, hogy legszívesebben betömtem volna a nyílásba vörös csuhástul együtt. Ekkor a láma lenyújtotta barátilag a kezét és felhúzott, majd megkérdezte kedvesen, hogy hogyan utaztunk, miközben kacsintott egyet Lhamora. Aki szegény még mindig azon kacarászott, hogy a gyökerek milyen szép szarvat képeznek a fejemen. Na és persze ezért is megkaptam a kegyelemdöfést Tashitól:
- Lhamokám nézd a jó oldalát. Daren átváltozott madárijesztővé, így nem kell félnünk hogy Teotihuacan-ba menet megesznek bennünket útközben a dögkeselyűk. Amúgy Daren! Nem léteznek akkora óriáspókok, hogy ki tudjanak ásni egy akkora járatot! Talán gyógyszerre ittál, amikor elhitted ezt nekem?"

Szenge - A szent tőr legendája (részlet)

Mi a véleményed, hol húzódik meg a határ a humorizálásban? Válaszodat, gondolataidat várjuk csoportunkban.