A könnyek nélkül élt élet

A könnyek nélkül élt élet

Digitális lábnyomok törölhetőek, azonban az emlék végérvényesen belénk ég. Gyötrelmeink a mában vajon képesek lehetnek visszahozni törlődött emlékeket a tényleges valóságról?
Pintye Andrea
Pintye Andrea

UI/UX designer, online marketing tanácsadó

A fájdalom esszenciálisan egyéni élmény, amely megoszthatatlan. Az akut fájdalomélmény pedig a tanulási és emlékezeti funkciókat képes beindítani. Erre az információra, valamint a feledtetés jogának a megismerésére az alábbi történet vezetett rá, mely megszületett bennem egy nem lineáris gondolatmenet eredményeképpen. 

"Ha tudnám visszafordítanám az időt és megmenteném a könnyeim. Sírnék minden este amiért hagytam, hogy a ránk írt program átrendezze az én életemet is. De sírni már nem tudok, mert az érzéseimtől hagytam magam megfosztani. Ma már tudom, hogy valaha a könnyeim jelenthették volna a szabadságot. A fájdalom segített volna emlékezni az igazságra. Én azonban a mesterségesen generált fájdalomra felkínált gyógyírt kerestem. Ez volt a szabadságom elvesztésének a napja. A kockázatmentes élet mellett döntöttem. Kérdések nélkül elfogadtam amit kaptam...az algoritmus által teremtett börtönt. A kritikus gondolkodás hiányában ugyanabba az irányba tereltek többünket. Csak azt láttuk, amit a szemünknek a csatorna látni engedett. Feláldoztunk mindent a gyötrelem mentes jövő reményében. Észre sem vettük, hogy mi magunk adtuk oda nekik az életünket. Megdermedtünk, mikor a félelem által rettegésben tartva hagytuk a szívünket lezárni. Elhittük, hogy biztonságban lehetünk, ha egyre mélyebbre vezetnek minket. Hagytuk, azt is hogy az ajtók ránk záruljanak! Már emlékszem, hogy önként mentünk be a zárt ajtók mögé...le a sötétbe! Lenn nem hagytak minket teljesen magunkra, mert a túléléshez szükségünk volt egymásra. Azonban nem érintkeztünk. Az általunk válaszott életben elég volt annyi is, hogy csak lássuk egymást. Nem volt szükségünk másra. Elég volt társas kapcsolatok nélkül csak a ránk szabott feladat. Így éltünk napról napra. Azt hittük 8 órákat alszunk, pedig az idővel is csaltak. Ezért voltunk annyira kimerültek. Többet dolgoztunk, mint aludtunk. Mindeközben bár nem gondoltuk, hogy valaha is elfeledjük milyen a természetes fény, a feledés egy generációváltás során mégis megtörtént. Elhitették velünk azt is, hogy az ajtó csak kívülről nyílik! Nem beszélgettünk egymásssal, ezért nem tudtuk, hogy az öregek közt van valaki, aki mindvégig tudta, hogy kulcs valójában mindannyiunk zsebében lapult. A börtönben otthon voltunk. Nem gondoltuk, hogy szabadulnunk kellene...hiszen nem tudtuk, hogy rabbá lettünk. Számunkra az életet az állandósult rutin jelentette. Nem imádkoztunk megmentőért, mégis idegenek érkeztek meg hozzánk szabadság angyalai néven! Ők sírtak, mikor először láttak meg minket.....mi viszont csak néztünk rájuk ridegen és érzések nélkül. Érkezésük napján azt mondták egykor álmainkban ellopott emlékeinket újra visszakaphatjuk. Szabadságot kínáltak nekünk...bár nem igazán tudtuk mi is lehet az. Szerencsésnek nevezték azokat közülünk, akik újra visszakapták a könnyeiket, mert számukra az elfeledett emlékek tisztábban törtek elő. Azt mondták, rabságunk ideje alatt éber kómában tartottak minket. A fényt a maga természetességében befogadni nehezünkre esett, ezért felszabadítóink több hullámban voltak kénytelenek adagolni nekünk. Így szokattak minket hozzá a kinti világhoz. A valósághoz, amiről mindezidáig nem tudtunk!"

Ma már tudom, hogy aki gyorsan felejt, az később szabadul. Már emlékszem a hangra is, ami egykor őrültnek nevezett, amiért a tömeggel tartottam. Emlékezésem változtatta meg a jelenem és a jövőm!

Mit gondolsz, lehetséges, hogy egy mesterséges program felülírja az egykori valóság lenyomatait? Mit gondolsz, mennyi idő szükséges ahhoz, hogy a tényleges valóságot a feledtetés jogán felülírják?

Apropó a FELEDTETÉS JOGA arra az Európai Uniós jogra utal, mely lehetővé teszi az internethasználók számára, hogy a rájuk vonatkozó adatokat a keresőmotorok találati listájából eltávolíttassák, amennyiben azok az adatkezelés szempontjából nem megfelelőek, irrelevánsak vagy túlzott mértékűek, illetve már nem aktuálisak. 

Mit gondolsz, ha e jogokkal élni lehet, létezik még egyáltalán objektív valóság?

Pintye Andrea

Pintye Andrea

UI/UX designer, online marketing tanácsadó

Adatlap

Maradjunk kapcsolatban!

Közösségünk egy integrált szemléletű, együtt gondolkodó, a kirekesztést és harcot nélkülöző, közösségi összefogás.
Várunk a Facebook csoportunkban is!