A gömblények birodalma

A gömblények birodalma

A kvantumfizikában használatos egy kifejezés, a mindent átható alaptérre, amit a hindu pusztán csak ákashának nevez. Itt nyugaton úgy hívják, hogy elméleti Higgs tér. Ennek az alapja, teljes mértékben matematikai számításokon nyugszik.
Harangozó Viktor (Szenge)
Harangozó Viktor (Szenge)

Buddhista tanító és kvantumhang gyógyász

„Valahol egy párhuzamos dimenzióban, a gömblények szférájában, az egyik kisebb gömb, a hatalmas mindent befogó gömbkirályhoz járul:
-Idepattogtam hozzád, óh nagy Clu! Szíveskedj kérdéseimre választ adni, mert sok minden nem tiszta számomra.
-Mondd hát gyermekem! Miközben hallgatlak, felületem minden kis része, hallóérzékként fog funkcionálni. Hiszen, csak a humanoidoknak alakultak ehhez külön minitölcséreik. 
-Clu királyom, annyira elveszve érzem magam, ilyen kis gömbként ebben a térben. A többiek olyan hatalmasak, én meg oly picike vagyok. Bár ugye vannak nálam kisebbek is, de ez nem vígasztal.
-Kedves gyermekem, mi gömblények vagyunk, nem formaorientált létezők. Ha kicsinek érzed magad, egyszerűen csak tágítsd ki a lényed, hogy befogd vele azt, ami számodra érdekes és tanulmányozásra méltó. 
-Pont ez a problémám királyom, hogy nem merek föléd terjeszkedni, nehogy büszkévé váljak. Máskülönben, hogy nézne ki, hogyha a királyunkat magamba foglalnám?
-Gyermekem! Tudod e, miért vagyok én a gömblények királya? 
-Nem óh nagy Clu. Mondd el kérlek.
-Ha azt hiszed, azért, mert a kiterjedésem nagyobb, mint bárkié, akkor tévedsz. Engem azért választottak a gömbök királyának, mert sosem gondolkoztam azon, hogy ki kisebb, ki nagyobb. Pusztán egyetlen dolog érdekelt, hogy megértsem a természetünket és annak lehetőségeit. Így sok mindent elértem, a bölcsességem kisugárzott és ezt mindenki észlelni kezdte. Amikor olyan voltam mint te, magam is tele voltam kétségekkel és kicsinyhitűséggel. Féltem én is a büszkeség csapdájától. De amikor rájöttem, hogy a gömbnemzedékeknek nincs végső gömbje béke szállt lelkemre.
-Hogy érted, hogy nincs végső gömbünk? 
-Úgy kedves gyermekem, hogy akármekkorára is tágulsz a térben, sosem tudsz a végéig elérni. Így hát, mindig lesznek olyanok, akik jobban kiterjeszkedtek már, mint mi. De ettől nem lehetnek a legnagyobbak, vagy a legbölcsebbek. Pusztán csak megélhetik a lehetőségeiket.
-Hogyha én kiterjesztem a gömböm, ami téged elhagy királyom, és szinte bekebelezlek, akkor az nem fog téged kicsit sem zavarni? 
-Miért lenne belőle problémám? Hiszen én pusztán a természetemben most visszahúzódtam ekkorára, amekkoraként érzékelsz. Ha te épp tőlem fényévnyi nagyságba szeretnél tágulni, akár még százmilliószór is magadba foglalhatsz engem, én akkor is a természetemben maradok. De te is.
 -Mi értelme tágulni, hogyha sosem érhetjük el a határt? 
-Az univerzumban, tengernyi sokfajta élőlény létezik gyermekem. Ők mind a tudatuk útján élnek és megállás nélkül teremtik a lét szövetének burjánzását, végeláthatatlanul. Valójában ők azok, akik folyamatosan tágítják a teret és nem hagyják, hogy végső határvonala lehessen.
-Tehát, ez azt jelenti, hogy amikor valamelyikünk, már akkorára tágult, hogy már szinte mindenkit és mindent magába foglal, akkor azért nem eshetünk a büszkeség csapdájába, mert tudatosul bennünk, hogy a bennünk élő lények, folyamatos teremtései adják nekünk a lehetőséget, a végeláthatatlan táguláshoz?
-Pontosan drága gyermekem. Amikor az élőlények megélik változatos álmaikat és beleszabadítják érzéseiket és gondolataikat a létezésbe, akkor követhetetlen sebességgel duzzad egyre nagyobbra és nagyobbra a lét. Ezért kérlek, tágulj csak bátran, bármekkorára, így is úgy is, a legapróbb élőlények függvényében tudunk csak mozdulni és megélni a lehetőségeinket. 
Azzal a kis gömb, hatalmasra terjesztette ki lényét és többé nem gondolkozott azon, hogy ki tőle nagyobb, ki kisebb, csak élvezte a lehetőségek tárházát.
Kedves olvasóm, hasonlóan, teljesen mindegy, hogy ki vagy, milyen társadalmi szinten, milyen fajként és milyen tulajdonságokkal. Egy a lényeg, hogy soha ne hasonlítgasd magad senkihez és semmihez, mert mindig lesznek, tőled jobbnak és nagyobbnak látszók, akárcsak rosszabbnak vagy kisebbnek tűnők. Lényegtelen és csak szenvedés forrása, minden viszonyítási pont, abszolút érvényűként való fenntartása. Miközben lehetőségeinket felfedezzük, töltsön el bennünket mindez élvezettel és izgalommal.”
/Szenge minitörténetei/

Az Út egymáshoz, a büszkeségtől mentes határtalan, örömteli kiterjedés. Hogyha úgy érzed, szeretnél megosztani, s ezáltal a teret valami értékessel tágítani írott szavak szintjén is, ne habozz. Kérünk ne tartsd magadban. 

Harangozó Viktor (Szenge)

Harangozó Viktor (Szenge)

Buddhista tanító és kvantumhang gyógyász

Adatlap

Maradjunk kapcsolatban!

Közösségünk egy integrált szemléletű, együtt gondolkodó, a kirekesztést és harcot nélkülöző, közösségi összefogás.
Várunk a Facebook csoportunkban is!