A fekete bárány történet és a munkánk lényege

Mert igazából mások merev gondolataiból számkivetett, nem pedig a társdalomból. Mégis a társadalom úgy kezeli a megmentőket mint akik szánalomra méltók. De mi tudjuk az igazat erről a jelenségről. Íme: 

Egyszer, miután megunta a sok csúfolódást a fekete bárány, elvonult a fehérektől messzire és egy fa alatt magába roskadva sírni kezdett az erdőben. Már az sem érdekelte, hogyha jön a farkas és megeszi. Ekkor jelent meg előtte az arany bárány:
- Miért sírsz?
- Nem szeretnek a fehér bárányok. Ki vagy te és miért fénylesz?
- Aki vagyok mellékes, hiszen csak láncszemek vagyunk egy hatalmas gépezetben, ami az őslétezőt működteti. Sokkal fontosabb az, hogy miért vagy szomorú attól, hogy egyedinek alkottunk?
- Mit érek az egyediséggel, ha senki nem szeret és nem fogad el?
- Ha olyan világba hoztunk volna téged, amelyben mindenki mindenkit elfogad, nem kellett volna megváltoztatnunk a színed. Nem lenne értelme a feketeségednek. Azért vagy fekete, mert csak így tudod teljesíteni a feladatod. De hogy megértsd, válaszolj nekünk: Miért közösítettek ki a többiek? 
- Azért mert elmondtam nekik, hogy a karámon túl van egy erdő és én vágyom oda. Kérdeztem, hogy jönnek e velem, erre kinevettek. Azt mondták, hogyha elkap a gazda, akkor megnyúz, vagy kinn megesznek a farkasok.
- Tehát azért közösítettek ki téged, mert felébredt benned az új változás szikrája, ami csak fekete színben látszódik, de a fehérben nem. Tudtuk, hogy fájni fog, amikor mások észreveszik, hogy számukra nem az ébresztést szántuk. Ne értsd félre, ugyanolyan fontos láncszemek ők is, de a hangsúlyt a fekete bárányokra helyeztük okkal. 
- Hogyhogy a feketékre? Nem csak egyedül én vagyok ilyen színű? 
- Minden földrészen minden csordában elhelyeztünk hozzád hasonló, fekete színű lényt. Ők nem pont bárányok, de feketék. Mivel a feketében látszódik leginkább a szikrázás. Értékesek vagytok, nem az egyediségetek miatt, hanem a munkátok amit végbevisztek pusztán a létezésetekkel. Tanítjátok a többieket a változás és a fejlődés befogadására. 
- Mit tegyek? Menjek vissza közéjük, hogy megverjenek és megalázzanak? 
- Nem. Ellenkezőleg, itt az idő, hogy találkozz a többi hasonló társaddal. Ha összefogtok együtt, akkor a szikráitokból egyre erősebb egyesített ébresztő lángot tudtok csiholni. Erre már felélesztitek az alvó fehér bárányokban a vágyat az ébredésre. Mivel ez már látványos lesz és nekik fontos az amit látnak.
Az út egymáshoz csoport Mindannyiunkról szól! Aki csatlakozik hozzánk, nem lesz fentebb és nem lesz lentebb. Egyesítjük erőnk, mert egyedül semmik vagyunk, Együtt annál is több mint az Egész.

Ha tetszik az elvünk, kérlek vegyétek fel velünk a kapcsolatot és csatlakozzatok hozzánk! Itt nincs egyetlen vezető és nem is lesz! Itt mindenki mester! Vezetők összefogása és közös építő ébresztő/gyógyító/tanító munkája ragyog!