Gondviselő istenek

Úgy érzem, hogy kézzel fogható jelenléte van manapság, az isteni gondviselésnek. Egyfajta felsőbb vezettetés, ami a létezők valódi, (nem egoista) igényeinek megvalósulását lehetővé teszi.

"Az Antor Necida bolygó felszínén: Két Antoroida (Antor lakos) bandukol egy kietlen sivatagban. Láthatólag teljesen ki vannak tikkadva az erősen tűző naptól. Az egyikük térdreesik és így szól: 
-Már nem bírom tovább Tora!
-Ne add fel Neru! Gyere menjünk tovább, érzem, hogy az istenek nemsoká bővizű oázissal adományoznak meg minket. –Próbálta társa tartani benne a lelket.
-Nem Tora! Itt a vége! Erőm teljesen elfogyott. Háromszor ment le a nap azóta, hogy útra keltünk, túlélők után kutatva. Az utolsó bázis is megsemmisült az ellenállás napján, a nagy polgárháborúban. A tachionbomba mindenkit elpusztított a bolygón. Ha mi nem lettünk volna éppen a barlangász körutunkon, a kristályok védelmező erőterében, mi is odavesztünk volna.
-A bázisok eltüntek igen és talán minden élő Antoroida is. De egy valami megmaradt Neru! Az amit senki nem tud tőlünk elvenni! A hit és a remény a szívünkben. Talán az istenek kiváncsiak arra, hogy mekkora a bizalmunk a gondviselésben.
-Ne beszélj nekem a gondviselésről Tora! A feleségeink és gyerekeink is odavesztek. Mihez kezdünk most? Mi miért maradtunk életben egy kietlen bolygón? Nem értünk semmihez, csak a barlangi ásványok kutatásához. És egyikünk sem nő. Két hím egyed, meg nem fog tudni szaporodni. Itt a vége.
-Neru barátom! Ha azt látnák az istenek, hogy tényleg nincs már mit tenni, nem hagyták volna, hogy túléljük. Az élet egységes egész. Tanuld meg, hogy egyetlen kődarab sem véletlenül kerül oda, ahová rúgták. Most mi is ilyen elrúgott darabkák vagyunk. Egyetlen feladatunk az, hogy megbízzunk az istenek tervében. Tudom, hogy nehéz neked is, viszont tudom, hogy értelme van mindennek. Tudom! Talpra barátom!
-Ám legyen! De tudj róla, hogy csak azért kelek fel, mert kedvellek és fájna, ha miattam lennél szomorú. Nem hiszek az istenek terveiben.
-Rendben barátom. Elfogadom a véleményed. De érzem, hogy nemsoká változni fog.
-Menjünk hát tovább Tora és tedd meg, hogy csendben maradsz! 
Tora bólintott egyet, segített feltápászkodnia Nerunak és lassan tovább lépdeltek a forró sivatagi homokban. Neru úgy érezte torkig van mindennel. Tora viszont hiába szenvedett a fullasztó hőségtől, de a lelkét reményteli hit levegője hűsítette. Nem is kellett sokáig bandukolniuk és Tora szája mosolyra kerekedett:
-Látok valamit Neru barátom! Látok egy hatalmas fekete felhőt! Ez egy…egy óriási esőfelhő! Megmenekültünk! –Ujjongott.
-Ennek örülsz barátom? Egy esőfelhőnek? Ez még nem oldja meg a problémáinkat! Ettől még nem lesznek utódok, sem pedig még több túlélő!
-Ne légy ennyire pesszimista Neru! Az eső az istenek ajándéka, hogy életben tartsanak bennünket, mert terveik vannak velünk! Egyre erősebb a hitem! Érzik az istenek, hogy bízok bennük, ezért még több jelet fognak küldeni!
-Na ja. A jelek. Azokkal nem fogunk jóllakni tora….
Amint az Antoroida kimondta e szavakat, hatalmas szélvihar kerekedett és beborította mindkét lényt az így lehült homok. Az ég mennydörögve ontotta magából a folyadékot rájuk, így nemsokára már a sárban tocsogott minden. 
-Nesze, itt a te isteni jelzésed… -Morogta Neru
Amikor elült a tombolás, lassan megmozdult mindkét Antoroida. Amint Tora kinyitotta szemét, megteltek a szemei örömteli könnyekkel. Egy űrhajó lebegett fölöttük, miközben előttük idegenek álltak. lágyan megfogva őket, a fedélzetre vonszolták testüket. Ott ellátták a sérüléseiket és közölték velük, hogy egy új lakható bolygó irányába tartanak. Ekkor Tora így szólt:
-Kedves idegen faj, hogy vettetek észre bennünket, ekkora hatalmas viharban, egy ilyen termetes bolygón? 
-Az idegenek főparancsnoka válaszolt: 
-Mielőtt a vihar kitört volna a bolygótokon, megjelent a radarkijelzőnkön egy villogó jelenség, pont ott ahol ti voltatok. Nem tudtuk mire vélni, mi az. Aztán amikor megtaláltunk benneteket, a lokátor a társad zsebéhez vezetett minket. Abban találtuk meg azt a rendkívül különleges kristályt, amit a kutatóink jelenleg is vizsgálnak. De azt már elmondhatjuk, a jelenlegi analízisek alapján, hogy ez a kristály képes volt az egész bolygótok történelmét és tudását magában rögzíteni. Ez alapján ki tudjuk vonni belőle, azt az információt, hogy a ti fajotokból, hogyan lehet női egyedet alkotni és tudósaink így biztosítani tudják a fajotok fennmaradását.
Ekkor Tora örömteli könnyeket hullajtva így szólt társához: 
-Látod barátom? Az istenek gondviselése. Amikor megkérdezted tőlem, hogy amit találtál kristályt, magaddal vihetnéd-e a barlangból, már akkor ők vezérelték a gondolataidat is." 
/Szenge minitörténetei/

Az Út egymáshoz a gondviselésbe vetett hit felváltása az Ősforrás bizalmi állapotával. Hogyha történt már veled olyan jelenség, ami megerősítette benned a gondviselés érzését, kérünk írd meg bátran közösségünkben!