Nekem van IGAZAM!!!

Nekem van IGAZAM!!!

Mostanában folyton belefutok a nézőpontok ütközésébe. Oké, tudom, ez általános emberi „dolog”. Réges-régen csak szimplám egyértelmű volt karakteremnek, hogy igazam van, a másik lát rosszul...

A lélekfejlődés folyamat azzal a mellékhatással is jár, hogy egy idő után meglátja az ember, hogy nincs is olyan, hogy igazam van. A maga szemszögéből igazándiból mindenkinek igaza van. Mert ha én lennék a helyében, akként a karakterként, azokkal a működtető programokkal, akkor pontosan onnét látnék, onnét látnám az igazamat, ami pont az lenne, mint amit ő lát.

De ezek után még mindig jelentkezik az az érzés, hogy oké, ezt értem. De mégis érzem, nagyon is érzem, hogy én „jobban”, „helyesebben” látok mint ő. Tehát végülis, mégiscsak nekem van jobban igazam.

Ezen dilemmázok már egy ideje, hogy lehet ezen felülemelkedni? 

Mert az igazam van energiája mindig végigfut a test-elmémen. Vagy egyre energikusabban, majd akár dühösen támad (védi az álláspontját), vagy félelemből visszahúzódik (és belül futtatja a düh energiáját).

Mostanában többször futok bele olyan emberekbe, akik a düh erejét használják igazuk megvédésére. Látom, hogy a düh és a bosszú energiájából sokszor, megtesznek olyan dolgokat, amit „normális” működésük során nem tennének meg, mert félnének a következményektől. 

Érdekes, hogy a düh és a bosszú energiája milyen erőt tud adni.

És ezzel szemben jelentkezik a másik véglet. Amikor valaki érzi, hogy mi lenne a helyes, mit kéne tenni, de ez esetleg ellene megy a megszokottnak, vagy bármi más miatt sokszor nem meri megtenni, mert a félelem energiája megköti. 

Ezen gondolkodom már egy ideje, hogy lehet ezen felülemelkedni?

Ha a düh olyan nagy plusz energiát ad, akkor mekkora energiát adhat a SZERETET? 
Hiszen ez jóval tisztább energia, nagyobb erővel bír, mint a düh.

Talán a megoldás, ha a félelem, mint futó program helyett, a bennem minden pillanatban jelenlévő, a jövő-menő programok, érzelmek alatt állandóan ott levő szeretet terére teszem a figyelmemet?

Amikor a másik dühösen támad, akkor nem a futó düh programmal azonosítom, hanem a figyelmemet átteszem a nála is minden pillanatban jelenlévő, jövő-menő programok, érzelmek alatt állandóan ott levő szeretet terére?

Hogy hatna ez rám, ha ez abban a pillanatban eszembe jut? Tovább erősítené a dühöt, félelmet bennem, vagy a SZERETET terét növelné? Nem tudom…., talán ez lesz a megoldás. Használom az élet által nyújtott lehetőségeket, és kipróbálom.

Takács Ildikó

Írj Te is! Kapcsolódj a Facebook csoportunkban! A Te hangod is számít!

Maradjunk kapcsolatban!

Közösségünk egy integrált szemléletű, együtt gondolkodó, a kirekesztést és harcot nélkülöző, közösségi összefogás.
Várunk a Facebook csoportunkban is!