Mitől ember az ember?

Mitől ember az ember?

Neked mi jut eszedbe, mi az, ami kimondottan magát az embert jellemzi a többi élőlényhez képest? Mitől vagyunk mások? Nagyon sok válasz érkezett.
Pintye Andrea
Pintye Andrea

online marketing tanácsadó és stratéga

Felsorolom a csoportunkban feltett kérdésekre adott válaszokat, hátha lesz, aki tovább tudja magában formálni e gondolatokat kiragadva és megosztja velünk egy önálló bejegyzésként.

Humor..és Önirónia.

Önzetlen szeretet, összetartás, egymás segítése, törődés utóddal, érzelmek.

A legtöbb pozitív tulajdonságunk az állatokban is megvan. Egymás tudatos segítése viszont már talán nem. Az állatok is törődnek utódaikkal, jobban átérzik a te lelkiállapotodat, sokkal empatikusabbak mint embertársaink. Nézzetek meg egy farkas, oroszlán falkát, hogy összetartanak vagy egy elefántcsaládot. Az állat ösztönből cselekszik, érez. Az embernek nemcsak ösztönei vannak.

Ha csak egy majom családot megnézünk hosszú órákig figyelünk, vagy tartalmas tudományos filmeket nézünk róluk a fent említett válaszok nagy része megtalálható a társadalmunkban és más állat közösségekben is...talán ami náluk nem jellemző, de amire kifejlett emberi agy képes az a magasabb fokú öntudat és a helyzetekhez képes jobban alkalmazkodni, szabad akarat a tudat segítségével ...tudatos teremtés magasabb fejlett rezgés fokon az már viszont valóban emberi. Az embert azt teszi emberé ha minden helyzetben felismeri a rossz és jó közötti, pillanatnyi és hosszú távú idealis kulömbséget és képes a jó melett dönteni és kiálni akkór is ha annak kárát látja.

Az állatok egy összezörrenés után nem tartják a haragot, teljesen úgy érintkeznek utána mintha mi sem történt volna. Erős fizikai fájdalomban lévő állat átélte a fájdalmat, de nem tette bele a szenvedést, ami abból adódik nálunk embereknél, hogy ennek nem kellett volna történnie.... Szóval az élőlények teljes összhangban vannak az élet áramlásával. Az embert a programjai által szőtt hitrendszere irányítja egy darabig. Az állat tehát tudattalanul tudatos, az ember egy ideig tudattalan, viszont az embernek megvan az a képessége, hogy tudatosan tudatos legyen.

Az eszközhasználatot sokáig olyan tulajdonságnak tekintették a szakemberek, amely megkülönbözteti az embert az állatoktól. De megvan bennünk a gondolkodás képessége is. Legfőbb fegyverünk az értelem!

No de ott van az ego is, a hiányérzet. Vágyunk valamire, valakire...Van tudás iránti vágyunk, tanulni, fejlődni akarunk. Változni!

Szeretnénk fontosnak, hasznosnak érezni magunkat. Szeretnénk hozzátenni a világhoz (bármilyen apróságot is), a fejlődést segíteni, törődni egymással, odafigyelni, adni, közösségbe tartozni, egymással őszintén, álarcok nélkül kapcsolódni. Hajt minket a tudás megosztásának, illetve az alkotásnak a vágya....a cselekvés igénye, a környezettudatosságunk fejlesztésének igénye...mert van teremtő képességünk. Az ember képes a környezetét teremteni, megváltoztatni, kreálni! Mert kreativak vagyunk. Van képzelőerőnk. Megvan bennünk az intutív dolgok felszínre hozásának képessége és erre válaszként a tudatos cselekvés. Tudatosság az érzelmeink elemzésében, kontrollálásában, reakcióink megválasztásában (érdek nélkül is).

Volt akinek negatív tulajdonságok ugrottak be az ember kapcsán. Talán az embert a rossz tulajdonságok teszik emberré? Rossz tulajdonságaink is mind-mind emberi vonások. Az árnyoldakaink is! Fölösleges lenne úgy nézni magunkra, hogy csupa napfény vagyunk (pedig az önáltatás is emberi vonás). Olyan mesteri módon tudjuk csinálni. Aztán gyógyítgatjuk magunkat, mindig a fény fele törekszünk. De visszavonhatatlanul jön a sötétség, vele együtt azon vonásaink is amit még nem ragyogtattuk át. Transzformáltunk át, a törekvés, az irány a lényeges, hogy többet lehessünk a fényben. Amíg ezt nem vesszük tudomásul, addig csak mesélünk magunkról másoknak és önmagunknak. Ábrándozunk egy vágyott valóságról. Dolgok, amiket az állatok nem tesznek de az ember igen: pletyka, panaszkodás, játszmák, irigység, kapzsiság, gyűlölet, harag, félrelépés, megcsalás.
Talán attól az egyszerű ténytől ember az ember, hogy annak vallja magát és úgy is él tudatosan, nem árt a környezetének, sem önmagának? Ez lehet az emberi lét egyik alapköve? Hogy tudnálak bántani, de nem foglak.

Az embert a szíve teszi emberré. A szívének bölcsessége, szeretetéből adódó együttérzése és lelkének öntudatra ébredése. Az ember kétélű lény...a maga kis belső játszmáit írja felül az elméje csillapításával és a szívének bölcsességével. A szív bölcsessége megtanít látni, amiben hiszel, elvezet a tudatosságig, suttogva bátorít és üvöltve fékez, mert a szív bölcsessége ismeri a lelket, kivezeti a sötétségből a fény felé, ahol a lènyünk önértékelése, önérzékelése eggyé vegyül a szeretet lényegével, az isteni léterővel. Megnyitja a lelket az egyetemes tudatosság és a legfelsőbb inteligencia befogadására ( Akashában olvasni ) és öntudatra ébredt egységtudattal ki tudja terjeszteni a valódi fényét, eszenciális egészét az èletre, az emberekre, helyzetekre ès magára a változás tisztulására. Teremtő készséggel érik az ember emberré. A szabadakarat pedig eldönti , hogy jó vagy rossz embernek tudja-e Önmagát. Öntudatosnak vagy öntudatlannak. Az igazakat a szív bölcsessège teszi emberré... s a hálás odaadó szolgálat.

Jézust idézve: A jó ember jó kincseiből jót hoz elő, a gonosz ember gonosz kincseiből gonoszt hoz elő. Csakhogy világos legyen a szív kincseiről beszél, a benső énről.

Empátia, önzetlenség, lojalitás, alázat, együtterzés, tisztelet egymással szemben, becsület, jóság. Átvitt értelemben...a gerinc!

Szivesség, jóság, hűség, mértékletesség, irgalmasság, ami talán egyetlen szóban összefoglaható: szeretet...amit ugye Einstein is megmondott: "A szeretet az egyetlen válasz." Hiszen mindannyian szeretnénk szeretve lenni.

Vannak erők, melyek megpróbálnak minket szétválasztani, melyek megpróbálják elfeledtetni velünk kik is vagyunk valójában. Ha nem felejtjük el és keressük, hogy mi célból létezünk, megértjük, hogy teljességünkhöz a valódi létformánkhoz képest az ember csak "tapasztaló közeg"...az teszi emberré az embert, hogy korlátozza azt ami. Bashar szerint a minket ismerő idegen civilizációk szerint mi emberek vagyunk a "korlátozás mesterei".

Ne hagyjuk, hogy a külső hatások olyanná formáljanak minket, amik valójában nem mi vagyunk!

Tapasztaljunk és maradjunk emberek! Ez most a fennmaradásunk vagy fejlődésünk kulcsa! 

Pintye Andrea

Pintye Andrea

online marketing tanácsadó és stratéga

Adatlap

Maradjunk kapcsolatban!

Közösségünk egy integrált szemléletű, együtt gondolkodó, a kirekesztést és harcot nélkülöző, közösségi összefogás.
Várunk a Facebook csoportunkban is!