Mi teremtjük a mesterséges intelligencia térnyerését?

Elgondolkodtatott Csete Nia írása a mesterséges energiafelhasználásról az emberi "áram" helyett. Nem hiszek semmiféle véletlenben. Emberi tudatok teszik anyagivá a képzeletet, hát ami most van, létrejött, mert óhajtotta az ember a könnyítést, a biztonságot. 

Ha fentről szemlélem azt, ami zajlik, azt látom, hogy a dolog magva mindig ugyanaz. Bármilyen újítás következett be annak érdekében, hogy könnyebb legyen az élet, az ember szinte semmit nem fejlődött. Fejlődés alatt nem azt értem, hogy  ma géppel mosunk. Mert hiába mosunk géppel, a megmaradt idő többször megy el haszontalanságokkal, mint valódi értékformálásra. Persze, persze, tűnhet értéknek, csakhogy az  illuziók legalább annyifélék, ahány árnyalatban bomlik fel a fény. Szép és csodás, de hamar eltűnik.
 
Az ember ma is pontosan ugyanúgy életellenes, ha ezzel a karmával ( kényszerképzettel) született, pontosan ugyanúgy válik iriggyé, vagy közömbössé, stb. Mindig újra és újra, minden születéssel ugyanaz kérettetik: lerántani a leplet az illuziókról, a kényszerképzeteket átváltoztatni tudatos képzetekké, a különféle  "-telenségeket és a "-talanságokat igazi, jó, egészséges minőségekké varázsolni. Tudatosítani a cselekvést. Az önzésből átváltani. Ebből nem lehet kivonni az igazi áramot (=életerőt) és pótolni mesterséges árammal. Illetve lehet, de hova vezet? 

Maga az ember nem boldogabb, csak több pótlék van a keze alatt, amihez nyúlhat. Meg van könnyítve, hogy a kötelességek alól kibújhat és egyre inkább csak azt végezné, ami pillanatnyilag tetszene. Például én is. 

Tudom, szigorú vagyok. Nem tehetek róla, amikor azt nézem, hogy mi van a dolgok mögött, tartanom kell magam a felelősség komolyságához. 

Láttam egyik nap egy frissen fejlesztett drónt a tévében. Bemutatták, hogy milyen csodás fejlesztés, mennyi mindent tud, micsoda segítség ez az emberiségnek, stb, stb. Aztán felmerült a kérdés, hogy mi történik akkor, ha nem olyan kezekbe kerül, ahol az erkölcs az alap? Háááát, ebben reménykedni lehet, megakadályozni nem. A drónt semmivel nem lehet lelőni egyelőre, mert ahhoz a drónnál még intelligensebb kütyü kellene, ami egyelőre nincs. Itt a központi baj : az életet úgy fogni fel, mintha abban ellenségek állnának egymással szemben. Amíg ez nem fog felülíródni, addig örökös fegyverkezés éa háborúskodás lesz. Mi lenne más?

Nos, ha illetlen kezekbe kerül, ahol az önmegvalósító anyagilag(!) fejlett személy, megszerezte a drónt, de önmaga értékrendje még a béka feneke alatt van és ezért mások életét se értékeli többre, viszont társadalmilag magas létrán áll, akkor milyen biztonság van, pl a reptéren? Semmilyen.

Mert se biztonság, se kényelem nem létezik alapjában az életben. Csak bizonytalanság  van és munka. A munka alatt nem emberi robotolást értek, ahogy dolgoztam én is valamikor ész nélkül. Nem termelést értek. Mert ahol termelés van (ipari gyorsaság és mennyiség a minőség kárára), ott elúszik a boldogság. Nem érzi jól magát ilyen helyeken, képtelen beállni állapotnak.

Ha az ember nem munkálkodik rendesen, akkor se az nem jó, hogy ő robotol, sem az ha helyette a robot robotol. Egyik véglet, másik véglet. Viszont, ha benne van a keze kellőképpen abba, amit csinál és nincs kiszolgálva, akkor még megvan az esélye rá, hogy felébredjen a felelőssége és az erkölcse, ha addig aludt. Attól, hogy benne van a bőre abban, amit csinál és hajlandó a bőréért változni. 

Ha kiszolgálják, kiszolgáltatottá válik, egyre messzebb kerül a felelősségétől és így a szabadságától is. Ha az érzések ki vannak vonva a számításból, akkor marad a kemény és éles, hideg és kegyetlenül fémes jelleg. Abba is bele lehet őrülni. Egy gép soha nem fog emberi érzékenységgel és lelki tőltettel bírni. Kutatni lehet a valóságot, de újat kreálni öntörvényűen az eredeti helyébe, lehetetlen.

Azt gondolom, hogy még mindig nem elég kemény a lecke szabadságból és az elrobotosított világ olyan mértékben fogja rabosítani az embert, hogy esetleg felébred, hogy szabadság felelősség nélkül és személyi implikáció nélkül nem létezik. Az ilyen hiány-szabadságot nevezik rabságnak. Az is benne van a pakliban, hogy a gombok mögött valahol ember áll. Milyen annak az erkölcsi szemlélete? Ha egészséges , akkor nem állna gombok mögött és megelégedne önmaga feletti uralkodással. 

A repülő is, a madár is a szabadsággal áll analógiában. A gépies lepke és az eredeti lepke is a szabad lélekkel áll analógiába. Az egyik hazudja a szabadságot, a másik hordozza. Hát vajon hol lehet a boldogság így?