Gyorsítópálya

A művészet egy olyan jelenség, ami a belső szabadságunkat, a belső gyermekünk útján engedi szárnyalni. Amikor eltérünk ettől a belső szabadságtól, akkor az életünk taposómalommá válik és közel kerülünk a materialitás csapdájához. Amikor bizonyos hatások viszatérítenek bennünket, újra színeket kezdünk tapasztalni az életben. Mi az életünk értelme? Meghaladni a belső félelmeinket, hogy kívül már ne kelljen szembejönnie velünk. Szembesülni a korlátlan lehetőségeink által előálló felelősségünkkel. Hiszen az igazi mesterművizsga maga az életünk folyama, amiben korlátlan hatalmunknál fogva, kiváncsi a lét, hogy hogyan tudjuk felelősséggel felhasználni az energiáinkat. 

Van, hogy nagy a nyomás, de ez segít, hogy a fejem teljesen kiürüljön, tisztábban érzékeljek és bízzak a csatornában. Megtörténik az átlényegülés. Hitem a belső mélységben lelassít. Elkezdek lebegni. Itt vagyok most. Jelen. A fejem szédül. Már nem tudom merre tartok. Nem maradhatok örökké 2 világ között a sötétben. Lefelé nincs út. Fölfelé présel az erő egy fényudvar felé. Az intenzív fény és a sötét kontrasztja szinte hipnotizál. Elkapja a figyelmem és a fókuszpont az áramlás közben vezet tovább. Az út megújulni, változni és fejlődni hív. Ellenállás nélkül haladok! Megtapasztalom, hogy inspirál a folyamat és alkotni szólít.

Talán az általam hagyott nyomok majd mást is hazavezetnek.

Megkaptuk külső hatásként a félelem energiáját. Ez az energia azonban alakítható. Az utunk a fényudvar felé mindig emlékeztet majd minket arra, hogy a szem követi a kontrasztot és sötétség nélkül más sem láthatja a fényt.

A tűz bennem életre kelt először harci vágyban....de ezt elengedtem. Nem lehet ez a kulcs. Tudatosabb lettem. Esetemben mostmár a negatív energiának a transzformálása többféle módon történik meg. Mozgásban, terápiás írásban és bár képzőművészeti tagozaton végeztem, utam során elkanyarodtam a művészettől...de az áramlás most mégis visszasodor felé. Egyszer azt mondták nekem, hogy döntenem kell az üzlet és a művészet között a szakterületemen. Fájt, de elfogadtam. Most úgy döntök hallgatok inkább a belső hangra. Mert az vagyok én.

Te miben tudnál alkotni terápiás jelleggel vagy pusztán maga az élmény miatt?
Mi az a tevékenység, ami új energiaként tovább él a jelen tapasztalásai alapján benned?
Hogyan alakítod át a számodra ártalmas energiát számodra kedvezővé?

Lépj az inspiráció által a forrás vezette útra! A kreativitás most a legnagyobb teremtő erő, mert a lélek ebben tud igazán megnyilvánulni. Ez lehet most a kapcsolódásunk kulcsa.

Alkoss, írj! Oszd meg velünk gondolataidat a csoportunkban önálló posztban vagy itt a honlapon egy cikkben! Hass másokra!