Az álomfogó

Hegyi magányában az egyik remete épp elmélyedésében időzött, amikor hirtelen szárnyak suhogását hallotta a térben. Kinyitotta szemét és egy Garuda (félig ember, félig madár) fénylett fel előtte. Így hát megszólította őt:
- Üdvözöllek szerény kis hajlékomban. Ha elmém szüleményeként jöttél, akkor kérlek állj félre, hogy haladhassak tovább utamon. De ha a Létforrás kiáradása vagy, akkor taníts tovább, hogy hogyan érhetem el a felébredést.
A Garuda erre nem szólt egy szót sem, csak mozdulatlanul lebegett a jógi előtt. Úgy gondolta a remete, hogy mivel szótlan e látomás, nem lehet más, csak saját elméjének szüleménye. Így hát behunyta volna szemét és meditált volna tovább, ha....lett volna szemhéja amit lecsukhat. De bizony az nem volt és teste sem. Ekkor emberünk lenézett maga alá és látta fizikai testét békésen keresztezett ülésben időzni. Azon nyomban visszafordult (a tekintetével, mivel mása sem volt) és kérdezte újra a Garudát. 
- Tüzjogarforgató Indra isten hátasa Te! Hova hoztál engem? 
- Nem ismered fel, hogy hol vagy jógi? 
- Úgy látom, hogy testemet elhagytam és lebegek az asztrálmezők szférájában.
- Valóban így érzed? 
- Mi más lehetne ez, ha nem egy testelhagyásos tapasztalás?
- Meg tudod mondani nekem, hogy mikor kezdted a meditációdat? 
- Ez jó kérdés, mert igazából nem emlékszem rá. Ez nagyon furcsa.
- Talán azért mert el sem kezdted? 
- Hogy érted ezt? Hiszen meditációmból ragadtál ki a testemből és most tanítasz engem.
- Ha hallod a beszédem, biztos van füled is. Nem kellene megkeresned? 
- Dehát nincs testem, mert az lent maradt.
- Értékelem felismerésed, de attól tartok, hogy számodra a lent szó, az alattad levő testre utal. Ez pedig igencsak hibás következtetés lenne.
- Miért? Hiszen a testem ott van lenn és a lelkem, vagy tudatom meg itt és most végre Tőled megtudom az igazságot.
- Áh szóval az igazság érdekel? Rendben jógi megadom, hát akkor segítek. Ébredj fel! 
Ebben a pillanatban egy középkorú férfi szemei hirtelen felpattantak és újra realizálta, ahogyan az ágyában fekszik elgémberedetten. Hirtelen sok minden forgott a fejében. Legfőképp az, hogy a Garuda valójában az álmának egyik kósza képe volt, elméjéből megszületve és hogy beleélte magát ott valamibe, amit szintén csak álmodott. Viszont egy valami nem hagyta nyugodni. Ha mindez csak álom volt, ki küldte a felébresztésére a Garudát? 
Figyeljétek meg ti is drága barátaim akik olvastátok ezt a kis történetet, hogy vajon mi az a bizonyíték, ami azt mutatja, hogy épp most nem az álmotokban időztök. Ha van olyan élményetek, ami egy álomban szóló tanításról szól, osszátok meg velünk kérlek. Mivel teljesen egyenlőek vagyunk, de tengernyi aspektusunkban egyediek. Így egymástól nem csak tanulhatunk, de inspirálódhatunk is.

Az Út egymáshoz egy közös álmon belüli utazás, sok kis álmok hullámain, a szeretet hajóján. Várjuk a Te gondolataidat is!