A verem
Mi történik akkor, amikor életünkben, egy olyan gödörben vagyunk, ahová nem önszántunkból kerültünk be? Méghozzá úgy, hogy mások is vannak ott, akikkel meg kell tanulnunk együttműködni ahhoz, hogy kiszabadulhassunk. Lássuk hát!
Harangozó Viktor (Szenge)
Buddhista tanító és kvantumhang gyógyász
„Egy mély veremben valahol: Hárman épp magukhoz térnek, szép lassan nyitogatva szemeiket.
-Hú de sötét van! Nagyon beverhettem a kobakom, mert ki tudok tapintani egy trapéz alakú púpot a fejemen. Na de ez mellékes, alig látok valamit. Van itt valaki? –Üvöltötte el magát emberünk.
-Ne lármázz hé, itt vagyok melletted! Miért kell ordibálni és hol vagyunk egyáltalán? –Kérdezte az ismeretlen.
-Te ki vagy jóember?
-A nevem Jack. Hol a fenébe vagyunk?
-Az én nevem Tony! Úgy vélem egy óriási sziklaárokban lehetünk, mert ha felnézek, látom a csillagokat, de mindenhonnan csak kőfalak zárnak körbe bennünket és ez a mérhetetlen homály.
- Mi az ott a túlsó falnál? Te e…ez ez mozog! –Rémült meg Jack.
-Látom én is, hogy mozog! De ártalmatlannak tűnik. Odamegyek. –Közölte Tony.
-Óvatosan!
-Még csak most ismertük meg egymást, nincs okod félteni! –Nevetett Tony.
Mikor közelebb lépdelt a furcsa mozgolódó jelenséghez, még a mindent átható ködszerű fátyolban is, egyre inkább kirajzolódott egy emberi forma.
-Te ez egy ember! –Ordította Tony.
-Akkor miért nem szólalt meg? –Morgolódott Jack. Jól ránk hozta a némaságával a frászt.
-Talán azért mert néma! –Válaszolt vissza Tony. Néma vagy barátom?
Válasz nem jött, csak egy rémült tekintet nézett vissza rá. Mely mégis lágy volt és bájos, amiből Tony egyből rájött, hogy nem férfivel van dolga.
-Ez egy hölgy Jack barátom!
-Egy néma nő esett be közénk?
-Úgy tűnik. De nem igazán csinál mást, csak izeg-mozog és néz, azokkal a nagy csillogó szemeivel.
-Mindegy! Foglalkozzunk a kijutásunkkal. A sziklafal meredek, ezen ember fel nem mászik, csak, ha gekkóknak születtünk volna. Kötél nincs, miért is lenne a közelben valami használható. Még egy darab gally se, nem hogy bot, vagy valami…
-Ne mérgelődj folyton Jack! Aki dühös az feszült és aki feszült az ideges és az ideges ember, nem él sokáig...
-Főleg nem egy ilyen kietlen bugyorban. –Fejezte be Tony mondatát Jack. Na hát akkor, valami ötlet arra, hogy hogyan jutunk ki Tony komám?
-Halvány fogalmam nincs. Talán ha megvirrad, többet látunk ebből az egészből.
-Megvesztél? Én nem maradok itt, egy tapodtat sem! Valahogy csak ki lehet innen jutni. Helllóóóóó van kinn valaki? –Ordított felfelé nézve, torka szakadtából Jack.
-Senki nem hall bennünket látod. Nyugodjunk meg és várjuk meg a reggelt.
-Hát fiacskám, te lehet, hogy várogató fajta vagy, de engem máshogy neveltek. Majd találkozunk fenn, én most fogok innen kijutni, mégha ahhoz, a hajszálaimat is kell összekötözgetni kötéllétrává.
-Nem fogtok kijutni! –Válaszolt a két férfi döbbenetére a „néma” hölgy.
-Te tudsz beszélni? Mi a francért nem szólaltál meg eddig? Azt is tudod mi ez a hely és hogy lehet innen kijutni? Mi? –Indult meg a nő felé Jack igen dühösen, de Tony visszafogta.
-Nyugi, nyugi, engedjük több szóhoz jutni. Ne légy ennyire forró fejű, ez csak egy lány, nem a fogvatartónk. Voltaképp csak beestünk ide mindannyian és nem is vagyunk foglyo…
De! Azok vagyunk! –Szakította félbe Tony nyugtatgató megnyilvánulását, az ismeretlen hölgy.”
Szenge tudatébresztő történetei /részlet/
Az Út egymáshoz, az út egymás megismeréséhez is. Lehet, hogy amit a másikról feltételezünk, az teljesen más, mint amilyen valójában. Ha ismertek olyan szituációt, amikor valakit pozitívan félreismertetek, kérjük ossszátok meg velünk közösségünkben.