A sámán útja

„- Megérkeztünk védelmezők! Ez Teotihuacan! 
- Végre láthatom! Teotihuacan a misztériumok városa. – Lelkendeztem.
- Nos zöldfülűkém itt elleszünk egy darabig. Azt javaslom nézzünk szét, mert itt gyakorlatozik valahol egy Maya sámán felügyeletében a mi jó öreg Yönten lámánk.
Osztottam az ötletet, mert ami a szemem elé tárult, az egy valaha volt csodálatos birodalomnak az utolsó maradványaként volt látható. Hatalmas templomváros, melyben lépcsőzetes piramisok és kultikus kőépítmények sorakoztak mindenfelé, amerre csak a szem ellátott. Épp azon gondolkoztam, hogy hová tűnhettek az Aztékok és a Mayák oly hirtelen ebből az óriási birodalomból, amikor hirtelen hangos éneklést hallottam a távolból. A többiek is jól hallották. Tashi mutatott is abba az irányba ahonnan jöttek a hangfoszlányok és intett, hogy kövessük. Sok robosztus kőépítmény alatt bujdosva elérkeztünk egy hatalmas kövekből kiépített körhöz, aminek közepén láthatólag valamilyen szertartást tartott pár sámán. Ahogy rákoncentráltam a furcsa szerzetekre, egyre több indiánt vettem észre magam körül, mígnem zsivajjá terebélyesedett a beszédük.
- Tashi hogy kerültek hirtelen ilyen sokan ide, az előbb még egyetlen lelket sem lehetett itt látni?
- Nem ők kerültek ide, ők mindig is itt voltak, hanem mi kerültünk hozzájuk. Miközben követtetek a hang irányába, elindítottam a szféraáthatolás folyamatát, így ti azon az úton haladtatok utánam, ami folyamatosan egyre magasabb birodalmakba visz. Most láthatjátok, hogy itt mindig nyüzsög az élet, csak a földi síkon maradt emberi lények látják úgy, mintha kihalt volna minden. Azért, mert a tudatuk fátylai miatt, túl beszűkülten tartják magukat. Ez a szent kőkör. Amit most látsz magad előtt és körülötte az indiánokat. Sajnos még ezt sem képesek az emberek észrevenni.
- Mit csinálnak ott a kör körül? Mintha táncolnának.
- Nem ők táncolnak, csak az elméjük. Ők még csak a kör közelébe se kerültek testileg. Nézd csak ott ülnek a sziklafalnál elmélyedve. A táncoló alakok, amiket látsz az ő asztráltestük, amit kivetítettek a körhöz. Ha ezt jól megfigyeled most, akkor talán megérted, hogy hogyan tudtam megjelenni az álmodban, anélkül, hogy ott lettem volna. Csak az elmém fókuszát állítottam át. Ez látszik úgy, mintha kilépnél a fizikai testedből és csak asztráltesttel utaznál. De az asztráltest is csak egy képzet valójában. De nézzük meg jobban az alakokat amilyen formába kivetítették a tudatukat. Nézd meg közelebbről, menj oda és tekintsd meg miért látod őket furcsának. Közelebb mentem a körhöz és elképedve láttam, hogy nem emberek, azaz nem emberi alakban táncolnak a kivetített figurák, hanem különböző állatok formájában. De ezek az állatok félig emberek is. Láttam egy tigrisfejűt és bundájút, amint a karmaival a levegőben különleges mozdulatokat ír le, mint a társa amelyik úgy nézett ki mintha Párduc lenne. Ekkor Tashi érezve gondolataimat oda súgta nekem:
- Nem párduc, hanem Jaguár! Méghozzá nem közönséges jaguár, hanem A Jaguár! A nagy gyógyító és védelmező szellem. Amikor a Mayák erőért imádkoznak, megjelenik nekik a Jaguár szelleme és adományokban részesíti őket. Felülnek az indiánok a hátára és elviszi őket oda, ahol feltöltekezhetnek energiával. Amikor visszajönnek, már maguk is Jaguáralakban látszódnak, azaz azonosulnak a Jaguár lényével és szellemi tulajdonságaival. Többnyire ezek a tulajdonságok a gyógyítás és a védelem.
- Most mi történik Tashi? Úgy hallom mintha a dobok nagyon felpörögtek volna.
- Még tovább világosodik a tér frekvenciája. Jön Quetzalcoatl!
- Hogy kicsoda?
- A Mayák teremtő Istenének az egyik aspektusa, a nagy tanító és teremtésfelügyelő „Tollas kígyó”!”

Szenge - A szent tőr legendája (részlet)

Regényem fikció. Nem ezoterikus tananyag. Pusztán a szórakoztató ébresztést lehetővé tevő fantázia szüleménye. Így olvasandó.

Az Út egymáshoz többek között a sámánok gyülekezőhelye is a nagy egységesítő munkához. Számotokra mit jelent a sámánizmus és egy sámán munkája? Köszönjük, ha megosztjátok velünk véleményeteket közösségünkben.