A csónak
Elvonuljunk a világtól, vagy benne éljünk? Melyik vezet haza?
Harangozó Viktor (Szenge)
Buddhista tanító és kvantumhang gyógyász
Hosszú az út mire hazaérkezünk. Gyakran annyira megtetszik számunkra, hogy már szinte ragaszkodni kezdünk ahhoz a járművünkhöz is, ami visz rajta és ami majdan célba fog juttatni bennünket. Az út minden pillanata bár fontosabb mint a cél, azonban ügyelnünk kell arra, hogy amin robogunk, pusztán időleges káprázat. Amint átérkeztünk vele a túlpartra, el kell hagynunk, így hasztalan kötődni hozzá. Bizony amiről szó van, az az emberi testünk. Belenézünk a tükörbe és amit látunk, azzal azonosulni kezdünk. Mintha mindig megmaradhatna. Amikor eljő az idő, hogy a test mint jármű többé nem alkalmas hordozni a tudatunk megismerő tisztaságát, akkor kétségbeesünk. Vele azonosultunk és ott a pillanat, hogy elengedjük. Úgy érezzük, hogy mi pusztulunk el a tőle való elváláskor, pedig csak kiszállunk a csónakból, mert a kastély már kézzel fogható.
Vajon akik elvonulnak a világtól a barlangokba meditálni, azok megfelelően használják e a testüket arra amire rendeltetett? Ti mit gondoltok erről? Melyik módszert tartjátok járhatóbbnak a mai világban? Az elvonulást a világtól, vagy a világban való tapasztalást? Nincs ítélkezés, egyik sem jó vagy rossz, pusztán vélemények vannak.
Várjuk a meglátásotokat csoportban önálló posztban vagy önálló cikkben itt a honlapon.