Út önmagamhoz, aki más voltam, sokszor idegen is akár önmagam számára
Az önismeret fejlesztése, illetve annak útja magányos kihívás. Egyedül kell megjárni. Az úton azonban önmagunk mesterei lehetünk. Olvasd el felébredésem történetét!
Csüdöm Melinda
Asztrológus
Felébredésem több kisebb megvilágosodással kezdődött, a legnagyobb löketet mégis az adta, hogy megöregedni, átlépni a túlvilágra egészségesen is lehet. Maga a kérdés kibontatlanul is megállta a helyét, nem tudtam még mitől. Még nem volt világos teljes egészében az, amit Hamvas Béla úgy fogalmaz meg, hogy "Az értelem a törvényeket valahonnan látja és onnan olvassa le".
Amikor nekifogtam Hamvas Béla életművét elolvasni, ez találkozott a gyerekkori vallásos neveltetésemmel és az addig olvasott valóságkutatók leírásaival és felébredtem. A vallás szerte szét tört, az addig megtapasztaltak közül egyesek értelmet nyertek, mások mentek a kukába fénysebességgel.
Felébredésem egészen viccesnek is mondható. Varrodai szalagmunkás voltam akkoriban még. Pár napon keresztül olyan voltam, mint a szerelmes. Annyi felszabadultság keletkezett bennem, annyi öröm és hálaérzet, mint amikor sokáig rejtett és gazzal befutott értékes dolgok bukkan elő, ha lehullnak a fojtogató indák. Az "Aha" érzések rohamosan követték egymást.
Mindegyre fel kellett ugranom a varrógéptől, nem volt maradásom, ki kellett mennem a napra, a levegőre. Alig bírtam el a boldogságot, ami eltőltött. Zuhatag volt. Sok-sok évi kínlódás, bánat, kesergés, fájdalom indult oszlásnak és a csíra kíméletlenül tőrt a fényre. Szomjazta rég a lelkem a szabadságot.
Bármennyit írnék róla , sose tudnám megragadni azt az információáradatot, vagy más szóval fényt, ami belül-felül elindult. Mint amikor kinyítnak egy eldugult csapot. Mint amikor hirtelen az ember igaziból látja végre azt, amit sejtett, ami addig homályos és bizonytalan volt.
Számomra a logika kellett felvegye a függőleges álláspontot, a vízszintesre merőlegesen, hogy a keresztpontban felragyogjon az értelem és tudja végezni a dolgát immár normálisan. Ezt így írtam most le, de ha az asztrológia nyelvezetét használnám, azt mondanám a Szűz aszcendensemet indítottam be, hogy a Szűz leszálló által jelzett, születésemmel magamban hordott öröklött tévképzeteket feloldhassam, eloszlassam. Hogy kitőrhessek a fals logikai levezetések börtönéből. Hogy felszabadulhassak a hibás elképzelések alól. Ezt csak azért fűztem bele, hogy egyszer és mindenkorra távozzon az asztrológia kapcsán minden semmirekelő tévképzet, hogy a bolygók hatásairól szólna. Nem igaz. Nagyon jó eszköz az önismerethez.
Később, amint önmagam mélységeit kutattam, kezembe került egy könyv, ami addig csak azért nem jutott el hozzám, mert más kérdések érdekeltek. Amikor az kezdett érdekelni hogyan szól a nyelv és az értelmezés, amikor az egész valóságot személyesen számolom, magamon kérem számon és mint örök lényen mérem le, elém jött a könyv is, ami ebben segített. Segített hozzányúlni a témához úgy, mint amikor valamit kézbe veszünk és jól tartjuk a kezünkben, kellően vizsgáljuk, nem csak játszadozunk vele szórakozottan. Azért fogjuk, hogy odafigyelve, róla mindent, eredetétől kezdve megtudjunk.
"Az értelem a törvényeket valahonnan látja és onnan olvassa le". Öregen, az élettel betelve és kiegyenlítődve, szenvedés és betegség nélkül is át lehet menni a küszöbön. Ezt kerestem mindig. A hogyanokat és a miérteket. Nem tehetek róla, viszont nem is érzem többé tehernek, hanem hivatásnak és feladatnak. Rajtam keresztül a Létezés ezt szemléli. Erről közvetítek információt tovább.