Rabok legyünk vagy szabadok?  Ez a kérdés-válasszatok!

Röviden: Szabad az az emberi lény, aki önmagából, önmagának meg tudja teremteni azt az ősi békeállapotot, ahonnan kiáradt és leképeződőtt.

A Vizöntő konstelláció és a 11 ház írja le ennek a fogalomnak ( a szabadságnak) a jelentéstartalmát, mind szimbólikusan, mind pedig közérthetően. Amikor a Vizöntő konstelláció körében karmikus hajlam, tehát illuziókra való hajlandóság mutatkozik, akkor nem a Vizöntő Napjegy szerinti világosan látható vonásokról beszélünk, hanem a zavaros, fordított, kusza képek vannak megélve.

A kellően tiszta Vizöntő nappali éber tudat tiszteli a másik szabadságát is, nem csak az övét. A karmikus sötét tudat bizony csak önnön fordított ötletvilágát erőlteti. Ő az, aki a szabadságot kisajátítja magának, az erről való elképzelése csak őt illetheti, más mind őnála csak idiótább.

Ez a csapda is egyben. Mert miközben képtelen nem magát tenni viszonyítási pontnak, rá kéne ébrednie, hogy az ő idiótaságához mérve lehet más nálánál is idiótább, tehát illuziókergetőbb. vagy ha más idióta és ő nem, akkor ő ki? Miféle lény? Mag nélküli?
Egyik őserő, amit a Szaturnusz jelez, az egyik uralkodó. A másik az Uránusz. Egyik a kitartás, korlát, a stabilitás, felelősség, a másik az információ áradás, tehát fény, világítás, fényterjedés, fénykigyúlás, stb szellemisége. Mint pl, a fegyelem és az adatmozgás egyidőben való jelenvalósága. Amilyen a fegyelem, olyan az adatmozgás.

Tehát akkor van szabadság állapotba kerülés, amikor kellő fegyelmezettség alatt zajlik az adatrendezés, információ letisztulás. Tudok a magam kérdéseire úgy válaszolni, hogy azok a feleletek megegyezzenek az egyetemes törvényes renddel. Ne legyenek fantáziálásokkal telt illuziókergetések.

Miért jelenthet veszélyt, amit manapság annyit rebesgetnek, hogy a gépek átvehetik a vezérlést az ember felett? Azért, mert amit a gépekbe, mint törvényt beletesznek, azok nem fognak attól eltérni maguktól, mint ahogy az ember hajlamos eltérni az őt létrehozó őserőktől , elemektől, különbejáratú valóságot hozva létre. Ez az illuzió. Tehát a gép uralma fogja megtanítani az embert, hogy az illuzió milyen ártalmas? A gép nem fog illuziót kergetni, nem fog érzéssel együtt lenni, csak követni és követelni képes azt, amire megalkották.

Tegnap beszélgettem egyik barátnőmmel pár szót arról, miért elemez az általunk ismert legtöbb asztrológus kívűlről befele, amikor az élet belülről terjed a külvilág felé. A fény forrásából jön a fénysugár, nem fordítva.
Hát, valószínűleg azért, mert ebben hisznek , ennek mentén mennek ők is. Vagy kettős mércéjük van, tehát vallásos alapon elemeznek, tehát nem tudják, vagy nem merik a felelősség kérdését teljesen világossá tenni. Vagy mert, ez ma a divat és ez van elterjedve leginkább.

Én is láttam sokszor, hogy miközben sokan szidják a szélhámos spirituális gondolkodókat, az igaziakat nem keresik meg, nem érdekli őket a valóság ismeret. Természetesen mindenki magából indul ki és maga felelős minden mozdulatáért.
Ide akartam eljutni végső soron a fejtegetéssel. A mag-amhoz. Magamból teremtek. Mindent. Ezt soha nem bírnám elvégezni, ha eredetileg nem ez lenne az élet mintázata, szerkezete, rendje.

Mégis, amikor én magam, mint lény élek, illuziókba kerülhetek. Miért és mitől? Mert ez is az élet rendje. Tehát az illuzióba kerülés elkerülhetetlen. A fájdalom jelzi, azt, amikor boldogtalanság lesz rajtam úrrá. Nincs rend, felfordul és pörög minden ezer irányba.

Hogy nézne ki az idegrendszer, ha nem rendben alakulnának ki a pályák?

Ez a boldogtalanság nem kívűlről jön, mert semmi se jön onnan. Belülről fakad. Mint minden. De nem a magból lep elő a boldogtalanség, hanem a magból kilépés következtében való félelemérzetből. Mert ha kilépek a magból, ott sötét van. És csak azzal a kis magommal világíthatok magamnak, mint lámpással a sötétben.

Nézz fel az égre, menj az ürbe. Sötét van. Menj be magadba , sötét van. Nincs egyebed, csak lámpásod. Fényed. Ez az Uránusz szimbolikája. Sötétben rabságban vagy, mint a büntetésbe került rab.

Mikor meggyújtod, látod a sok szemetet és szennyet, amit magadra vettél, mikor a magból az örvénylésbe léptél. Annyiszor kell meggyújtsd a lámpást, ahányszor kimosol egy-egy szennyest. Sötétben nem mosnak az emberek, oda fény kell. Látni kell a szennyet. Hiába fordulsz el, hiába undorodsz, hiába haragszol, minden hiába. Mosni kell. Állandóan. Le kell hajolni, bele kell nyúlni.  A "pénz," pontosabban az érték, értelem, tehát az energiád nem a mosásra adatott, hanem arra, hogy tiszta légy. A mosás a fontos, hogy a két kezeddel végezd, mert miközben végzed , meggyőződsz róla, hogy milyen jó dolgod van, hogy kimoshatod a szennyest, és nem kell járnod benne. Milyen jó dolgod van, hogy nem kell fájjon a sok koszos illuzió bántalma. Ha értéktelen adatokkal (étellel is) élsz, azt jelenti, a szennyest vastagítod. Nem mosol, hanem szennyezel, piszkosítsz.

Jézust nem tekintem vallásalapítónak, hanem egy nagyon értelmes és felelős figurának. Bárki lehet egy jézus. Bárki lehet és minden lény eleve megteremti saját felismerését, megvilágosodhat afelől, amit Jézus úgy fogalmazott meg: Magamra veszem a világ bűneit.
A bűn, a bűz, a szenny hasonló értelemmel bírnak.

Tehát nem magára vette mindenki bűneit, hanem azt mondja el, hogy amikor az Ősmagból, Ősforrásból kilép a lény képe , hozza a magot és az arra ragadt hajlamait, illuzióit.

Ha a lámpásommal csak gyönyörködöm vagy botránkozom a látványba és a fájdalmak üzenetével nem foglalkozom, akkor a kegyetlenség jellemzi mag- a -tartásomat. Azzal tartom fenn magam. Ugye van rá példa, amikor kegyetlenkedem magammal és másokkal? Ugye van rá példa, hogy emberi lények kegyetlenkednek magukkal és másokkal? Ugye vannak technokraták? Ugye vannak liberálisok? És vannak kommunisták? Kár azzal az illuzióval élni, hogy személyesen és a személyközti kapcsolatokban nincsenek a fent említett elvek mint vezérideák. Vezethetnek családtagokat is káros eszmék, amelyeket a többiekre erőltetnek. Akár nyersen és durván, akár finoman és édesgetve. Ugyanúgy kegyetlenségnek számít.

Nekem volt a tavasszal egy kegyetlen foghuzásban (fog= szaturnusz, kihúzás = szükséges konfliktusban való részvétel)  részem, bármennyit próbálták a fájdalmat tompítani, nem ment a dolog. Volt min gondolkodjam. Valami elmaradt “adósságot “, valami illuziómaradékot mosatott ki velem a sors, kiegyenlítődőtt valami elfojtott konfliktuskerülés. Minden illuziót kimosat velünk az élet, ez alól senki se kivétel.

Maszkulin minőség pozitívan is van, amikor felismeréseim lesznek és felelősebb tudok lenni, mert látom, mit kell mosni .Kimosni kell magamból a kegyetlenkedést és amit kitaláltam nem akadályozza (szaturnusz) a boldogságom és tiszta látásom (Uránusz) és így minden lénynek javára van. Nem az a kegyetlenség, ez a "kell csinálni", hanem az a dac, amivel nem akarom, holott, ez az útja a tisztaságnak.

Maszkulin minőség akkor is, ha diktátorként erőltetem mindenkire - pl az oltást-, mert bár nem tiszta még előttem sem, hogy az életet eleve nem kell oltogatni kívűlről, mert belülről tisztítható és boldogítható, mégis , cask  azért is kívűlről képzelem el (kép-Uránusz) és adagolom (szaturnusz), felelőtlenül (szaturnusz), mert nem világos (uránusz) előttem se, hogy az élet nem ellenség.  Duplán kegyetlenség, ha akaratosan ellen is állok annak, hogy letisztázzam , hogy miért fölösleges kívűlről kimosatni a szennyet (betegséget), miközben ahol keletkezik, ott pedig ott hagyom. Hatványozottan kegyetlenség, az életet ellenségnek számolni.

Hol az ellenség? Ki az? A magom, ami éltet, ami a lámpásom? Nem lehet egyik mag ellenség és egyik nem ellenség. Mert Egy ősforrás van és a forrás, az tisztaságáról ismerszik meg. Illuzió összecsaphat illuzióval a magból kapott energiával?
Ellenség-e a maszkulin minőség önmagában? Senki se azért kegyetlen mert férfi vagy mert nő, akiben a maszkulin is jelen van. (lásd lény=yin-yang)

A kegyetlenség nem a nemtől függ, hanem az illuzióban való boldogtalanségi érzet miatt kel életre. Ha boldog-talan, akkor zavart, akkor fél, akkor nyüzsög, akkor össze-vissza kapkodva képzeleg, akkor diktál, akkor gyötri magát , stb Az illuzió miatt. A karmikus hajlama, a szennyese miatt, amit gyűjt, amin ül és amit elnyom, ne is lássa.

Aki fél, az mást is félemlít, mert ahogy vagyok, akként láttatom magam, akként sugárzok. Amilyen a fényem , olyan a sugara.
Amelyik lény boldog, az boldogságot sugároz. Minden mozzanatnak van eredeti, tehát nyugalmas és boldogító formája. Ez az eredeti. Mitől látszik ? A mértékről, a határtól.  Arról simerszik meg, hogy pl az ember körme bizonyos mértékig vakarásra, kaparásra való, onnantól fogva, ha elvakulva használja, akkor karmol, tehát innen már fájdalmas. Jelzés arra, hogy már nem a rendeltetését tőlti be, túlment a határon és a mértéken.

A köröm tehát egy darabig eszköz, onnan pedig, ahol ellenségkép diktál már, tehát a szenny, onnantól fogva fegyver. Önmagát összekarmolót látni eleget. Az mást is karmolni fog. Ennyit képes tenni. Boldogtalan. Lámpását nem arra használja, hogy kimossa az aranyat, hanem hogy a szennyet vakargassa. Mint a rühes.

Erős példa. Ez jött ki most nálam a mosásban.   A rühatka se ellenség. Meghívták, hát eljött. Neki tartották a lámpást. Ha meghívják, illik elmenni vendégségbe, nem?

Tehát az ellenség az illuzió, amit nem oszlattak el. Mi a mosás? Szétoszlása, szétmállása a szennynek., az illuziónak. Feloldódik vízben , föld megszűri. Víz = belemártódás, beleérzés. Föld = átalakítás.

Fegyelmezett , célirányos információárasztás, benyomás = maszkulin leosztás a Magban , Magamban
Fegyelmezett , célirányos információfogadás, benyomódás, befogadás= feminin leosztás a Magban, Magamban

Szabad vagyok? Szabad a Vagyok, aki vagyok?  

Egészség!