Ha ekkora alázattal fogom tudni szolgálni az embereket, akkor elmondhatom, sikeres ember vagyok...
Nem akartam erről írni, de lefújták a leplet a titkomról. Hétfőn be kellett vonulnom a debreceni nagyerdei wellnesrészlegre, más néven szokták nagyerdei Klinika néven is emlegetni. Egy műtétet kellett végrehajtani, amin azóta sikeresen túl is estem.
Dóró Sándor
szerző
Valójában ez az esemény nem az írásom fő célja, ezt inkább csak tényként az érthetőség miatt körmöltem le. Ezalatt az 5 nap alatt rengeteget tanultam ismét. Ahogyan már megszokhattátok a történeteim nem összeollózott bölcsességek, hanem megélt tapasztalatok.
1. TAPASZTALAT
Amikor bekerülsz egy ilyen helyre, akarva akaratlanul is van benned egyfajta félelem. Nekem a várakozás ideje alatt, kb 1 héttel a műtét időpontja előtt sikerült belelépni a félelem papucsába.. mivel erőteljesen törte a lábamat, inkább levettem.. de tény.. Az ember gyarló és félti magát.. 2. Napon betoltak e terembe egy embert.. Nem volt egy lába sem, a két keze annyira gyenge volt, hogy alig funkcionált...Tumorral hozták be műtétre.. Elgondolkoztam közhelyeken...Mekkora is valójában az én bajom? Vagy mekkora is a tiéd aki épp ezt olvasod? Elárulom.. az enyém és a tiéd is nagy... Viszont ezt az embert látva tapasztaltam azt a mérhetetlenül nagy AKARATOT, amit nekem még tanulnom kell
2. TAPASZTALAT
Másik hálótársam a 71 éves Sanyi bácsi.. Egy végtelenül egyszerű, szókimondó vidéki ember. Sokat beszéltünk egymással, mivel közvetlenül mellettem feküdt. 2 napja elvitték műteni, de már előtte éreztem a már fentebb említett félelmet.. Próbáltam nyugtatni, de nem engedte, hergelte magát még jobban.. A műtét után az eredmények nem úgy alakultak ahogy azt tervezték... Az öreg alól teljesen kirántották a talajt.. Sírt, zokokogott.. Olyan szintű EGYÜTTÉRZÉSRE volt szüksége, hogy azt meg sem tudom fogalmazni talán. Ebből a szituációból meg kellett tanulnom azt, amit újra és újra tanulnunk kell... Emberek vagyunk, oda kell figyelnünk a másikra, mert nem tudhatjuk mikor és kinek leszünk éppen támasz az életében..
3. TAPASZTALAT
Megfigyeltem itt a nihilben az ápolónők, ápolók, doktorok munkáját.. Lássuk be azt amit ők művelnek, nap mint nap, kevesen vállálnánk fel...hosszú éveken, évtizedeken át, óriási ALÁZATTAL szolgálnak minket.. Csodálattal és elismeréssel tartozom nekik.. Belegondoltam, hogy ha ekkora alázattal fogom tudni szolgálni az embereket, akkor elmondhatom, sikeres ember vagyok...