A hang, amit meghallott az, aki érzékeny volt rá.

Az élet sosem a tétlenségem díjazta. Amikor éreztem a hívást, lelkesen mentem utána. Döntéseimet pedig nem bántam meg. Nekem kifejezetten a szívből végzett munkára jött mindig áldás. Azt mondják az Isten oldalán végzett munka felszabadít. Ez a gondolat pedig egy új történet születését hozta meg bennem:

"Kezdetben úgy tűnt, hogy a  gazda-parazita kapcsolat optimális. Mélyebbre ásva azonban kiderült, hogy kiszámíthatatlan időközönként a parazita hirtelen történő agresszív viselkedése a szimbiózist tekintve egyáltalán nem kedvező a gazda számára. A kialakuló fertőzés egy gyenge szervezetben akár visszafordíthatatlan folyamatot is elindíthat. Tulajdonképpen egy önmagát megújitani képes élősködőt vizsgáltunk, ami a gazda génállományában intenzív sejtburjánzást idéz elő.

Ígéretekért, pénzért mondjuk ki: eladtam a lelkem. Odaadtam a létezésem lényegét a rám kényszerített feladatok elvégzése által egy számomra ismeretlen, talán ártatlan életeket követelő célért, amiről nem tudhatom, hogy valójában jó vagy rossz. A munkát feladni nem mertem, mert a megélhetésem forgott kockán, ezért tettem továbbra is a dolgom. Azt tettem, amit kértek tőlem.

A magasabb szinteken kiértékelt eredményeket hivatalosan dokumentált formában nem tárták elénk, annak ellenére sem, hogy tudták ez jelentősen segítené a ránk bízott munka eredményességét. Úgy éreztem csak a piszkos munkát végeztetik el velünk. Ők maguk a kezüket azonban bemocskolni vagy kockáztatni az életüket nem akarták. Tulajdonképpen vakon tapogatóztunk a sötétben. A parazitákról nem jegyezhettünk fel semmit, így lényegében nem volt semmi sem, ami bizonyította volna a létezésüket. A világ talán soha nem tudja meg, hogy mi a laborban mivel állunk szemben.

Teltek a napok és mi csak szállítottuk a mi eredményeinket. Fentről azonban továbbra sem jöt válasz, így nem tudtuk biztosan melyik vonalon folytassuk tovább a munkát. A laborban igazán otthon éreztem magam, azonban szenvedtem, mert a tudásomat tekintve korlátok közé voltam szorítva. Dühített, hogy az igazán lényeges kiértékelések nem jutnak el hozzánk. Azt mondták, hogy a biztonságunk érdekében alkalmazzák ezt a protokollt. 

A laboron kívül nem sokat tartózkodtam, már csak azért sem mert a dolgok kinn teljesen megváltoztak. A világ mintha aludt volna. Magányosan ballagtam haza esténként munka után és napról napra egyre üresebbek lettek az utcák. Kezdetben furcsa volt hogy nincs semmi zaj. Egy idő után azonban megszoktam. Megnyugtatott. Egy nap, ami pont olyan volt mint a többi, egyszercsak belémhasított valami. Felkaptam a fejem. 

- Van itt valaki? - kiáltottam fel. Körbenéztem, de nem volt ott senki. Tovább ballagtam.

Egy lámpa a sötétbe beleordítva pislákolni kezdett. Eyg pillanatra olyan volt, mintha a csend beszélne hozzám. Megálltam a lámpa alatt és csak értetlenül néztem a rám pislogó fényt. 

"Vár egy kitaposatlan út, amit el kell kezdened bejárni. Némán kezdd el vizsgálni a parazitát az általad jónak ítélt módon és nézőpontból! Ne beszélj erről senkinek, mert a szavak most nem támogatnak! Csak bízz bennem! Nekem a hited bennem elég, hogy a jövőd ez idő alatt megalapozzam és a neked kijelölt utat kikövezzem. Meghallottam, hogy mélyen belül a világot lassításra kérted, hogy legyen időd megtalálni a titkok kulcsát, amit jelenleg nem a Te kezedben akarnak tudni. Te csak tedd a dolgod, közben én az alvó világot felébresztem és a megfelelő időben a megfelelő embereket hozzád vezetem, hogy személyükkel támogassanak és segíthessenek a munkádban. Amikor minden tökéletesen összeáll, az eltitkolt kiértékelt eredményeket a rendelkezésedre bocsájtom. A tudásodra hagyatkozva Te leszel az, aki tisztán látni fogja az eredmények összefüggéseit, a jelenleg fennálló rendszer hibáit és magát a megoldást is. Ekkor az lesz a feladatod, hogy vállald önmagad és a feletteseid elé tárd amit találtál. A Te szavaid nyitnak majd kaput abba a valóságba, ahol többé már nincs helye a titkoknak, sem pedig az alá-fölé rendeltségi viszonyban végzett munkának."

E szavak fényében kezdtem neki a következő napnak."

Nem mindegy, hogy vezetnek vagy megvezetnek. Te mennyire hallgatsz a belső hangra? Tudatébresztő, mindennapi megéléseid hatására megszülető gondolataidat oszd meg velünk Te is a közösségünkben!