Négyszögletű kerek erdő...
Már gyermekkoromban éreztem... persze nem volt tudatos, de Mindig ott volt,...itt van és itt Lesz az Igazsàg Mindenben és Minden Pillanatban.
... MindEnki számára elérkezett a Pillanat, amikor egy Láthatatlan de Érezhető Erő Megálljt parancsolt...
...amikor fel kellett hagyniuk az éppen abban a minutumban végzett Gondolataikkal, Szavaikkal, Cselekedeteikkel...és hirtelen Tótágast állt a Világ...
...nyugtalanul szimatolgattak körbe, a Minden lelassult, szinte vánszorgott az óra Mutatója...
...minden Fájdalom, Keserv, Kín és Megaláztatás fokozódni látszott a pillanat töredékéig...egészen addig, míg elviselhetetlenné vált, és MindEnki meg kellett, hogy rázza Mag(j)át...
...mindeközben groteszknek és meghasonlottnak tűnt a Mind
en, ami érzékelhető volt...a Minden ami eddig az Életet lehazudta a Színről...a Mind-én amit az Én-ként és a Való Világ-ként, az Én Világaként ismertek...
...hirtelen zajos, bűzös, nyomorult és bugyuta, csúnya és minőségen aluli képek villogtak égen s földön, mint valami Alvilági Színjáték...MindEnki mérlegelt...vajon Néző vagy Szereplő?...
...Mind-én MindEgy volt...
...az Ismert Mind-én elvesztette a jelentősségét...Bukott Színházi Csürheként hullott a porba...
...egyszeriben erős és sürgető Vágy tört Utat a Mag(j)ának...
...Pontosan tudta mit nem akar többé...a hamis Birtokláson és Félelmeken alapuló Vágyak által bezárt, fojtogató Ál-Élet feltárta előtte sötét Mivoltát és MindEnki felkacagott...
...el innét!!...
...Abban a pillanatban, amikor ezt eldöntötte, felvillant a Fény Útja...és a Fény elébejött...
Felbukkant...elviharzott mellette, és karon ragadta...majd bemutatkozott:
-Szervusz Mikkamakka vagyok! Fussunk!
...futottak...amíg bírták Lélegzettel...és bírták!...kacagtak...Egy-ütt...amíg birták Szusszal...és bírták!!...futottak fel(meg)szabadultan és megkönnyebbülten az Ál-Mind-én irányából az ÖnMagom irányába...az Illúzió Börtönéből a Lét-ezés felé...
...hátrahagyták a Mind-ént...a Fájdalmat, Keserűséget, Ál-Élvezeteket, Kishitűséget és Tudatlanságot, Megfelelési Kényszert, Félelmeket...
...Hogy hova?...Ahova az Út vezet...A Négyszögletű Kerek Erdőbe...oda ahol a Minden a Mag(j)a EgySzerű ám NagySzerű Eredetiségében Létezik...
...s ott Élnek Együtt Szeretetben, Egységben és Rendben Mindannyian, akik valaha Megálltak...Felismerték, Elhagyták, ráléptek az Útra...és Megérkeztek...
Beata Bajusz